Magyar diabetológusok véleménye a 2-es típusú diabétesz inzulinkezeléséről – Delphi-konszenzus

Lengyel Csaba dr.,1 Kempler Péter dr.,2 Várkonyi Tamás dr.,1 Kocsis Győző dr.,2 Molnár Gergő Attila dr.,3 Petró Gizella dr.,4 Baranyai Marietta dr.,5 Kis János Tibor dr.,6 Taybani Zoltán dr.,7 Hermányi Zsolt dr.,8 Sudár Zsolt dr.,9 Mazzag Bálint,10 Wittmann István dr.3

Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar, Belgyógyászati Klinika, Szeged,¹ Semmelweis Egyetem, Belgyógyászati és Onkológiai Klinika, Budapest,² Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, II. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai, Diabetológiai Centrum, Pécs,³ Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Belgyógyászati Klinika, Debrecen,⁴ Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely,⁵ Észak-budai Szent János Centrumkórház, Budapest,⁶ Békés Vármegyei Központi Kórház, Dr. Réthy Pál Tagkórház, 3. Belgyógyászat, 1. Endokrinológia Osztály, Békéscsaba,⁷ Budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet, Budapest,⁸ Tolna Vármegyei Balassa János Kórház, III. Belgyógyászati Osztály, Szekszárd,⁹ Research Flow Kft., Budapest¹⁰

Kulcsszavak: bázis-bólus kezelés, bázisinzulin és GLP-1-receptoragonista fix kombináció, T2DM

Összefoglalás

A T2DM (2-es típusú diabetes mellitus) inzulinkezelése az elmúlt néhány évben a fejlesztéseknek és az új terápiás lehetőségeknek köszönhetően sokat változott. Magyarországon is egyre elterjedtebb a korszerű inzulinkészítmények használata.

A jelen kutatás célja, hogy a Delphi-módszer alapján összeállított kérdőív segítségével feltérképezze az orvosok jelenlegi terápiaválasztási preferenciáit, valamint az elmúlt évek inzulinkezelési gyakorlatának változását.

A Delphi-módszer alapján készült kutatási kérdőív mentén megkértük a diabetológus kollégákat, hogy online felmérés formájában értékeljék az állításokat 1–5-ig terjedő skálán (1: egyáltalán nem ért egyet, 5: teljes mértékben egyetért). A kapott visszajelzések alapján vizsgáltuk a konszenzus létrejöttét, mértékét és egységességét.

Az első fordulóban (2022. 06. 03. és 2022. 06. 27. között) 79 orvos 182 állításról nyilatkozott. 153 állításban konszenzus alakult ki (az összes állítás 84%-a). A második fordulóban (2022. 10. 03. és 2022. 11. 08. között) ismételten véleményezésre bocsátottuk azon állításokat, amelyekben korábban nem született konszenzus vagy pontosításra volt szükség, végül mindössze 5 állításnál nem alakult ki konszenzus.

Az eredmények szerint egyetértés mutatkozott abban a tekintetben, hogy az elmúlt 5 évben a T2DM inzulinkezelési gyakorlata változott, az inzulin bevezetése későbbre tolódott. A diabetológusok több kiegészítő terápiát alkalmaznak és a kezelés megválasztásánál fontossá vált a kardiovaszkuláris kockázat csökkentése. Az inzulinterápia megválasztása során a legfontosabb szempontok: a glikémiás hatékonyság, a hipoglikémia kockázata, a testsúlyra gyakorolt hatás és a beteg önmenedzselési képessége. Ha a humán bázis-bólus terápián lévő beteg túlkezeltnek vagy alkalmatlannak bizonyul erre a kezelésre, változtatni kell a terápiáján. A bázisinzulin és GLP-1-receptoragonista fix kombináció alkalmazása T2DM-ben növelheti a terápiás adherenciát, javíthatja a beteg életminőségét és csökkenhet a hipoglikémia kockázata. Ez a kombináció a bázis-bólus kezelés alternatívájaként szerepel a klinikai gyakorlatban.

Diabetologia Hungarica 2024; 32(2): 97-108.

Teljes cikk PDF formátumban (magyarul)