Nátrium-glükóz kotranszporter-2 gátlóval és/vagy dipeptidil-peptidáz-4-gátlóval kezelt 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek morbiditási és mortalitási kockázata: nemzeti vizsgálat

Sütő Gábor dr.,1 Molnár Gergő Attila dr.,1 Rokszin Györg dr.,2 Fábián Ibolya dr.,2 Kiss Zoltán dr.,1 Szekanecz Zoltán dr.,3 Poór Gyula dr.,4 Jermendy György dr.,5 Kempler Péter dr.,6 Wittmann István dr.1

Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai, Diabetológiai Centrum, Pécs,¹ RxTarget KFT., Szolnok,² Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Reumatológiai Klinika,³ Országos Mozgásszervi Intézet, Budapest,⁴ Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Budapest,⁵ Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest⁶

Kulcsszavak: 2-es típusú diabetes mellitus, DPP-4i, halálozás, kardiovaszkuláris események, rák, SGLT-2i

Összefoglalás

Bevezetés: A diabetes mellitus okozta mortalitást és rokkantságot leginkább a kardiovaszkuláris szövődmények és a rák határozzák meg. A dipeptidil-peptidáz-4-gátló (DPP-4i) és a nátrium-glükóz kotranszporter-2 gátló (SGLT-2i) monoterápia vagy kombináció hatását vizsgáltuk a 2-es típusú diabetes mellitus hosszú távú szövődményeire.

A kutatás felépítése és módszerei: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisában található, DPP-4i-vel vagy SGLT-2i-vel kezelt 2-es típusú diabéteszes betegeket azonosítottuk egy 3 éves periódusban. Felmértük a teljes halálozást, az akut szívinfarktust (AMI), a stroke-ot, a szívelégtelenség miatti kórházi kezelést (HHF), az alsó végtagi amputációt (LLA) és a rák előfordulását. Értékeltük az SGLT-2i-terápiának a DPP-4i-kezeléshez történő hozzáadásának, valamint a DPP-4i-terápia SGLT-2i-re való átállításának következményeit. „Propensity score matching” (becsült részvételi valószínűség szerinti párosítás) után a Cox regressziós modellt alkalmaztuk.

Eredmények: A „propensity score matching” után mind az SGLT-2i‑, mind a DPP-4i-csoportban 18 583 beteg volt. A teljes halálozás (HR: 0,80; 95%-os CI: 0,68–0,94; p=0,0057), a HHF (HR: 0,81; 95%-os CI: 0,71–0,92; p=0,0018) és a rák kockázata (HR: 0,75; 95%-os CI: 0,66–0,86; p<0,0001) alacsonyabb volt az SGLT-2i-populációban a DPP-4i-hez képest. Az LLA kockázata magasabb volt az SGLT-2i-csoportban (HR: 1,35; 95%-os CI: 1,03–1,77; p=0,0315). Az SGLT-2i DPP-4i-vel kombinálva alacsonyabb teljes halálozást eredményez (HR: 0,46; 95%-os CI: 0,31–0,67; p=0,0001), csökkenő tendenciát a stroke, LLA, HHF és rák esetében, de statisztikai különbség nélkül.

Következtetések: Az SGLT-2i-kezelés a DPP-4i-kezeléshez képest a teljes mortalitás, a HHF és a rák kisebb kockázatát eredményezi. Az SGLT-2i hozzáadása a DPP-4i-hez a DPP-4i-ről az SGLT-2i-re való váltás helyett tovább csökkenti a teljes halálozás kockázatát.

Diabetologia Hungarica 2023; 31(4): 237-249.

Teljes cikk PDF formátumban (magyarul)