A kardiometabolikus rizikó csökkentésének fontossága 2-es típusú cukorbetegségben

Összefoglalás

A kardiovaszkuláris rizikófaktorok az első lépést jelentik a 2-es típusú diabétesz leggyakoribb haláloka, a kardiovaszkuláris történések felé vezető úton. A 2-es típusú cukorbetegek kardiovaszkuláris betegsége leggyakrabban, az esetek mintegy 85–90%-ában atherosclerotikus természetű. A diabétesz mintegy kétszeresére növeli a koszorúérbetegség és a stroke előfordulását. Férfiakhoz képest nőkben a cukorbetegségből adódó halálozási kockázat lényegesen magasabb. A Whitehall II vizsgálat adatai szerint a kardiometabolikus rizikófaktorok szerepe már prediabéteszben is meghatározó. A multifaktoriális intervenció, amelynek klasszikus példáját a STENO-2 vizsgálat szolgáltatta, 8 évvel hosszabb túlélést biztosított az intenzív ág betegei számára a hagyományosan kezelt betegekhez képest. Ugyanakkor a rizikófaktorok optimális kezelése ellenére 2-es típusú cukorbetegekben továbbra is fennáll egy reziduális kockázat, amelynek kóroki tényezőjeként elsősorban a krónikus szubklinikus gyulladás szerepel. Az új, innovatív antidiabetikumok sorába tartozó GLP-1-receptoragonisták, elsősorban a szemaglutid, vércukorcsökkentő hatásukon kívül a klasszikus rizikófaktorok, valamint a gyulladás csökkentése révén is csökkenthetik a kardiometabolikus rizikót 2-es típusú cukorbetegekben.