Háziorvosi Rendelő, Páty,1 Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Egészségügyi Menedzserképző Központ,2 Háziorvosi Rendelő, Budapest-Csepel,3 Magyar Diabetes Társaság, Háziorvosi Munkacsoport,4 Semmelweis Egyetem, ÁOK, Családorvosi Tanszék, Budapest,5 Háziorvosi Rendelő, Felsőrajk,6 Semmelweis Egyetem, ÁOK, Belgyógyászati és Onkológiai Klinika, Budapest7
A cukorbetegség társadalmi és betegterheinek vizsgálata világszerte intenzíven kutatott terület. A nem fertőző krónikus betegségek növekvő társadalmi terhei önmagukban, de a COVID-19-pandémia alatt is a legnagyobb egészségügyi ellátás-szervezési kihívásokat eredményezik világszerte. Az MDT 2014-es kutatási adata szerint a cukorbetegek 94%-a 2-es típusú volt. A cukorbetegség többségében életmóddal összefüggésben alakul ki, vagyis megelőzhető, illetve késleltethető. A már kialakult prediabetes vagy diabetes klinikai irányelvnek megfelelő szűrése és gondozása bizonyítottan minőségi életéveket eredményez. A hagyományosan kórházközpontú ellátórendszerek azonban felépítésük, szervezettségük folytán nem képesek felvenni az életmódalapú betegségek drága és súlyos következményeivel a versenyt. Sürgető, hogy nagyobb szerepet kapjon a megelőzés és az alapellátás. Hazánk nemzetközi összehasonlításban kedvezőtlen helyen szerepel akár a diabetesszel összefüggő korai (65 év alatti) halálozást, akár az alsó végtagi amputációk számát, akár a vaksághoz vezető diabeteses retinopathiát tekintjük.
Magyarországon az MDT által végzett kutatások igazolták, hogy a cukorbetegek egészségügyi kiadásainak nagyobb hányadát a bármely okból bekövetkező fekvőbeteg-ellátás és gyógyszerkiadások teszik ki. A kifejezett antidiabetikus terápia az összes cukorbetegséggel együtt járó egészségügyi kiadásnak mindössze 10–12%-a körül mozgott az elmúlt évtizedben, és a járóbeteg-ellátás kiadási aránya is alacsony, 6% körüli volt. Elmondható tehát, hogy a cukorbetegek ellátásában az egészségüket hosszú távon meghatározó gyógyszeres és ambuláns ellátások aránya egyelőre alacsony. Mindez nyilvánvaló összefüggést mutat a felsorolt kedvezőtlen szövődményekkel, amit a szakirodalom „korszerű ellátással elkerülhető” eseményeknek nevez. Napjainkban azonban nem csak a hosszú távú következményekkel kell megküzdeni a betegeknek és az egészségügynek. A COVID-19-pandémia robbanása is megmutatta, hogy a cukorbetegek a legveszélyeztetettebb betegek közé tartoznak mind a hospitalizáció, mind a halálozás tekintetében. Világszerte kulcskérdés tehát mind az egyének sorsa, mind az ellátórendszer terhelése szempontjából, hogy a cukorbetegek szűrése, ellátása mennyire jól szervezett, milyen alapokra épül, mire helyezi egy-egy ország a hangsúlyt. Azok az országok, amelyekben a korai felismerés és az ambuláns, illetve gyógyszeres kezelés helyett a hangsúly a szervi szövődmények miatti kórházi ellátására tevődik át, drága árat fizetnek. Magyarország eddig ide tartozott. 2019-ben a TAJ azonosítóhoz köthető kiadások volumene 1461,6 Mrd Ft volt, amelyből a cukorbetegek ellátásához 285 Mrd Ft volt köthető. Az előadás a hazai és a nemzetközi adatok tükrében ismerteti 2019-es országos adatok alapján, hogy jelenleg mennyibe kerül Magyarországnak a cukorbetegség emberéletben, súlyos szövődményekben és kiadásban. Az előadás fő célja, hogy felvázolja, hogyan lehetne ezen változtatni. Az előadás és a mögötte lévő kutatómunka összhangban áll az MDT és a Miniszterelnökség 2020. novemberi stratégiai megállapodásával, amely célul tűzte ki a korszerű diabetesprevenció mellett a háziorvosok hatékonyabb bevonását az 1-es és 2-es típusú cukorbetegek gondozásába. Utóbbi magában foglalja a gyógyszerfelírási szabályok és jogosultságok irányelvekhez igazítását, korszerűsítését is.
Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 16-18.