A 2-es típusú diabetes mellitus és szövődményeinek epidemiológiai és betegségteher-vizsgálata rutinszerűen gyűjtött egészségbiztosítási adatok alapján

Boncz Imre dr.,^(1,2) Elmer Diána,^(1,2) Németh Noémi,^(1,2) Kívés Zsuzsanna,^(1,2) Wittmann István dr.,⁽³⁾ Horváth Lilla,^(2,4) Csákvári Tímea^(2,5)

Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Egészségbiztosítási Intézet, Pécs,¹ Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Real World & Big Data Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont, Pécs,² Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai, Diabetológiai Centrum, Pécs,³ Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Doktori Iskola,⁴ Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Egészségbiztosítási Intézet, Zalaegerszeg⁵

Összefoglalás

Bevezetés

Társadalmi és finanszírozói szemszögből is kihívást jelent a nem megfelelően kezelt diabetes és szövődményei. A betegségben eltöltött idő hossza pedig bizonyítottan hat a különböző szövődmények kialakulási esélyeire is.

Kitűzött célok

Elemzésünk célja a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és szövődményei epidemiológiájának és betegségterhének vizsgálata.

Módszerek

Teljeskörű adatelemzést végeztünk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által szolgáltatott adatokból a 2018-as évre vonatkozóan. Meghatároztuk a betegszámokat és a prevalenciát a lakosságon és a betegpopuláción belül egyaránt, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat korcsoportos és nemenkénti bontásban, illetve ellátási típusonként. A vizsgált kórképeket a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO X. revízió) szerinti E1100-E1190 kódokkal azonosítottuk. A prevalenciát a gyógyszer igénybevétel alapján számoltuk.

Eredmények

A vizsgált BNO kódokhoz köthető kezelésekre a NEAK 43,23 milliárd forintot fordított 2018-ban. A kiadások legnagyobb hányadát a gyógyszer-ártámogatás (72,66%), a háziorvosi ellátás (9,75%) és a járóbeteg-szakellátás (7,74%) adta. A betegkör 45,65%-át kezelték valamilyen szövődménnyel, amihez a teljes kiadás 50,40%-a társult. A betegpopuláción belül a komplikációk legnagyobb hányadát a külön megnevezés nélküli (k.m.n.) (22,03%), többszörös (6,79%) és idegrendszeri szövődmények (4,62%) adták. A legnagyobb kiadások a szövődmény nélküli esetek (21,44 milliárd forint) után szintén e kórképekhez kötődnek (k.m.n.: 10,79; többszörös: 4,81; idegrendszeri: 3,30 milliárd forint). A lakosságra vetített prevalencia szövődmény nélkül 3,52%, szövődménnyel 2,95%, együtt 6,47%. E két csoportban a 40 év alattiak aránya szinte azonos (a szövődménymentes betegek 2,83%-a, a szövődményes betegek 2,81%-a). Az egy betegre jutó költség a többszörös szövődmények (101 673 forint) és neuropathia (94 205 forint) esetében volt a legmagasabb.

Értékelés

Majdnem minden második T2DM-es beteg küzd egy vagy több komplikációval is. A kiadások mérséklése céljából a betegség időben történő felismerése és a prevenció kiemelt fontosságú. Az egészségtelen életmódból adódó megbetegedések elkerülése hosszú távon kapacitást, forrást szabadít fel az egészségügy számára, ami az allokatív hatékonyság javítása érdekében elengedhetetlen.

Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 13-15.