Deeszkaláció a szakrendelői gyakorlatban – eredményes és vidám diabetesgondozás

Összefoglalás

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) progrediáló kardiometabolikus betegség. Az elmúlt évek folyamatos farmakológiai innovációi lehetővé tették, hogy ne csak a terápia intenzifikálásával biztosítsunk betegeinknek jó glikémiás kontrollt, hanem a korábbi napi többszöri inzulinkezelés (MDI) deeszkalációjával, napi egyszeri, a beteg napi ritmusához flexibilisen illeszthető fix GLP-1-receptoragonista és analóg bázisinzulin kombináció alkalmazásával is. Hazai irodalmi közlés is igazolta a váltás eredményes megoldási lehetőségét megfelelően kontrollált cukorbetegek esetében.

Célul tűztem ki az újonnan gondozásomba kerülő, nem megfelelő anyagcserekontrollú, napi többszöri inzulinkezelésben részesülő, túlsúlyos T2DM-es betegek anyagcserehelyzetének javítását a napi egyszeri, kombinált GLP-1RA és analóg bázisinzulin fix kombinációjú készítményre történő váltással.

2020. 10. 01. és 2021. 05. 07. között 18, újonnan gondozásomba került, MDI kezelésben részesülő T2DM-es betegnél történt a fenti terápiaváltás. Elsődleges kiválasztási szempont volt a nem megfelelő anyagcserehelyzet, a túlsúly és a fokozott kardiovaszkuláris kockázat. A korábbi inzulinrezsim minden esetben liraglutid+degludek inzulin (IDegLira) fix kombinációjú készítményre került átváltásra. Az IDegLira-kezelést 16 adagolási egységgel kezdte a beteg és az alkalmazási előírásnak megfelelően 3 naponta titrálta az 5,5–6,5 mmol/l éhomi vércukor-céltartomány eléréséig.

A 18 beteg közül 11 beteg (4 nő, 7 férfi; átlagéletkor 66,9 [51–88] év, diabetestartam 15,9 [6–26] év) 3 hónapos eredményét lehetett értékelni. 6 beteg humán, 4 analóg bázis-bólus, és 1 fő analóg premix inzulin kezelést használt a terápiaváltást megelőzően. Átlag-inzulindózis 71,7 (29–180) egység. A három hónapos IDegLira-kezelés végén átlag 31,7 (18–50) AE mellett a kiindulási HbA_1c átlag 8,75 (6,09–13,9)%-ról 8,27 (5,9–11,3)%-ra csökkent. A testsúlyátlag 99,6 (78–137) kg-ról 95,0 (78–130) kg-ra mérséklődött. A 11 vizsgált személy közül egy esetben 3 hónap után maximális dózisú IDegLira-kezeléssel is progrediáló vércukorértékek miatt a kezelés felfüggesztése történt.

A napi egyszeri adagolású IDegLira a betegek többségénél anyagcsere-javulást és testsúlycsökkenést eredményezett a korai adatok szerint a hosszabb diabetestartam és nem megfelelő anyagcserehelyzet esetében is. Előnyös lehet T2DM-es betegeinknél az MDI terápia GLP-1RA + bázisinzulin fix kombinációjára történő egyszerűsítése, ami a betegnek kardiovaszkuláris védelem és anyagcsere-javulás mellett az életvitelben is jelentős előnnyel jár. Az egyszerűsített és eredményesebb terápiának köszönhetően nő a betegek elégedettsége, a compliance és a vizitek is vidámabban zajlanak.