Az intenzifikált inzulinterápia hagyományos vércukor-önellenőrzéssel vagy folyamatos glükózmonitorozással kombinálva, illetve a szenzor augmentált inzulinpumpa-kezelés eredményeinek összehasonlítása, anyagcserekontroll és szövődmények vizsgálata 1-es típusú cukorbeteg terhesekben

Összefoglalás

Bevezetés

1-es típusú cukorbetegséggel társuló várandósságban még elfogadható vércukorértékek esetén is magas az anyai és magzati szövődmények kockázata. A 2020-tól Magyarországon is támogatással elérhető folyamatos glükózmonitorozó (CGM) rendszertől azt várjuk, hogy várandósság alatt egyenletesebb vércukorszintet, kisebb variábilitást érjünk el, illetve az édesanya is részt tudjon venni kezelésében. Az ún. SAP rendszer, a szenzor augmentált pumpakezelés az inzulinadagolás finom hangolását is lehetővé teszi.

Módszerek

36 várandós, 1-es típusú cukorbeteg nő adatait összesítettük, közülük 8-an kétszer szültek. A vizsgálatba 22 SMBG (self-monitoring blood glucose) és 19 CGM mellett kiviselt terhesség adatait vontuk be. A 19 CGM melletti terhesség közül 9 esetben frakcionált humán inzulin terápiát, 10 esetben pumpás inzulinkezelést alkalmaztunk. Azok kerültek a vizsgálatba, akik a 12. hét előtt jelentkeztek gondozásba és a CGM csoportban már a 10. hét előtt CGM-et használtak. Az anyák átlagéletkora a szüléskor 32,21±6,00 év (átlag±SD) volt, az átlagos diabetestartam szüléskor 13,44±8,29 év volt. A statisztikai elemzéshez IBM SPSS v27 programcsomagot használtunk. Az adatok normális eloszlását Shapiro–Wilks-teszttel ellenőriztük. A vizsgálatokhoz egyutas ANOVA-t és ezután Bonferroni post-hoc analízist, Kruskal–Wallis ANOVA-t és khí-négyzet próbát használtunk.

Eredmények

A HbA_1c az első trimeszterben különbözött a csoportok között, az SMBG csoportban szignifikánsan magasabb volt, mint a CGM-et használó ICT-s csoportban (7,40±0,99 vs. 6,44±0,82, p=0,027), a HbA_1c értéke a harmadik trimeszterben nem mutatott különbséget a három csoport között (6,27±0,85 vs. 5,87±0,60 vs. 6,46±0,74). A HbA_1c-érték szignifikánsan javult az első és harmadik trimeszter adatait összevetve az SMBG csoportban (7,40±0,99 vs. 6,27±0,85, p\<0,001). Az anyai testsúly nem különbözött sem az első, sem a harmadik trimeszterben a három csoport között. Az anyai testsúlygyarapodás sem különbözött a csoportok között. Az SMBG-s és a CGM-es csoportokban a koraszülés gyakorisága, az anyai hipertóniás szövődmény gyakorisága és a császármetszésesek száma nem különbözött. Azonban a SAP rendszert használó csoportban a születési súly magasabb volt a hagyományos ICT csoporthoz képest. Az újszülöttek szövődményeinek gyakoriságában sem volt különbség a csoportok között. A terhesség alatti inzulinigény az 1. trimeszterben különbözött a csoportok között, az SMBG-s csoportban szignifikánsan magasabb volt, mint a CGM mellett pumpás inzulinterápiát használók körében: 48 (18–110) NE vs. 36,5 (16–43) NE, p=0,049. Az inzulinigény a 3. trimeszterben nem különbözött a csoportok között. Az újszülöttek testsúlya nem különbözött a csoportok között (3460; 2320–4590 vs. 3750; 2600–4730 vs. 4325; 3120–4580 g).

Összefoglalás

A CGM-es csoport betegei jobb anyagcserével indulnak a terhesség elején, mint az SMBG csoport. A koraszülések számában nem volt érdemi különbség a csoportok között, azonban a SAP rendszerben a 35. hét előtt nem volt koraszülés, míg az SMBG csoportban 3 gyermek is a 34. héten született, ami a magzati súlyokban adódó különbséget is magyarázza. A HbA_1c javulása az első és a harmadik trimeszter között az SMBG csoportban a szoros kontroll szerepét hangsúlyozza.