Háziorvosi Rendelő, Budapest-Csepel,1 Magyar Diabetes Társaság, Háziorvosi Munkacsoport,2 Semmelweis Egyetem, ÁOK, Családorvosi Tanszék,3 Háziorvosi Rendelő, Páty,4 Semmelweis Egyetem, Közszolgálati Kar, EMK,5 Háziorvosi Rendelő, Felsőrajk,6 Semmelweis Egyetem, ÁOK, Belgyógyászati és Onkológiai Klinika7
A krónikus betegségek, közöttük a több mint 1 millió embert érintő 2-es típusú cukorbetegség gondozása a kedvezőtlen hazai morbiditási és mortalitási adatokat is látva egyre komolyabb kihívást jelent a családorvosok számára.
A betegek közép- és hosszú távú életminősége, valamint várható életéveinek alakulása miatt alapvető fontosságú a megelőzés és a korai diagnózis, aminek alapja a rizikóstátusz szerinti szűrés. A felismert betegség pontos diagnózisát és megfelelő klasszifikációját követően minél hamarabb el kell érni a megfelelő, egyénre szabott célértékeket, amihez dinamikus terápiaváltásra van szükség. Nemcsak a glikémiás célok elérését kell szem előtt tartani, hanem a szövődmények megelőzését vagy a már kialakult szövődmények progressziójának lassítását is. Bizonyított, hogy a célértékre gondozásban a késlekedés jelentősen növeli a szervi szövődmények és a korai halálozás kockázatát. A gondozás során nélkülözhetetlen a háziorvosi team tagjai és a beteg, valamint családja közötti élethosszig tartó partneri kapcsolat.
Az előadás ezen célok családorvosi praxisokban történő megvalósíthatóságát mutatja be.
Ismerteti egyrészt az EFOP 1.8.0 B pályázat keretében, a hazai szakmai irányelv követésével kidolgozott krónikus beteg-gondozási programot, valamint az MDT és a Szakmai Kollégium Háziorvostan Tagozat közös konszenzusjavaslatát a háziorvosi hatásköri lista cukorbetegek ellátásra vonatkozó részének megújítására. Emellett betekintést nyújt a közelmúltban megjelent praxisközösségi kormányrendelet ismeretében arra, hogy a napjainkban megalakuló, különböző szintű praxisközösségek milyen megoldást tudnának adni a krónikus betegek gondozási programja alkalmazásával a cukorbetegek ellátásának fent említett kihívásaira.
Az EFOP 1.8.0 pályázat keretében kidolgozott krónikus beteg gondozási program felöleli a gondozási célcsoportba tartozó egyének azonosításának, a személyre szabott gondozási terv létrehozásának – ellenőrzésének – értékelésének rendszeres visszacsatolási folyamatát, továbbá a sürgősségi helyzetek kezelését is. A korai diagnózis és a betegek életkilátásainak javítását célzó gondozás során szisztematikus megközelítésre van szükség. A gondozási program 4 célcsoportot különböztet meg a háziorvosi szolgálathoz bejelentett lakosság körében: a rizikóval rendelkező tünetmentes, a tünetekkel rendelkező, a meglévő diagnózissal rendelkező és a rizikómentes egyének célcsoportjait. Hangsúlyt helyez továbbá a pontos klasszifikációra, a beteg együttműködésével kialakított egyéni gondozási tervre, a kardiovaszkuláris rizikó felmérésére, a társbetegségek és a szövődmények korai felismerésére, az elérendő célértékekre, a beteg önmenedzselési teendőire, a rendszeres kontrollra és a sürgősségi helyzetek tudatos megelőzésére, illetve kezelésére.
A jelenleg még többségében lévő egyéni praxisokban a megfelelő feltételek hiányában ezeket a célkitűzéseket szinte alig lehet megvalósítani. Ezt felismerve jelent meg a praxisközösségek támogatása a jogalkotás és az uniós pályázatok szintjén már 2012 óta. Az úgynevezett „kollegiális” praxisközösségek vagy „emelt szintű” praxisközösségek különböző lehetőségekkel rendelkeznek a jövőben mind humánerőforrás, mind infrastruktúra, mind finanszírozás vonatkozásában. A cél az, hogy a helyi adottságok függvényében elinduljon a háziorvosi praxisok együttműködése a preventív és definitív szolgáltatások kialakítása érdekében. Az előadás felveti azokat a hatásköröket, hatáskör-bővítéseket, szervezési alapelveket, amelyek a szakirodalom szerint bizonyítottan segítik a cukorbetegek korai felismerését, gondozásuk sikerességét és a hazai egészségmutatók javítását.
Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 48-49.