Az autonóm és szenzoros idegrendszeri funkciók változása az 1-es típusú diabetes tartamától függően

Nyiraty Szabolcs dr.,⁽¹⁾ Tóth Bettina dr.,⁽¹⁾ Pesei Fruzsina dr.,⁽¹⁾ Kupai Krisztina dr.,⁽¹⁾ Vágvölgyi Anna dr.,⁽¹⁾ Orosz Andrea dr.,⁽²⁾ Nemes Attila dr.,⁽¹⁾ Lengyel Csaba dr.,⁽¹⁾ Kempler Péter dr.,⁽³⁾ Várkonyi Tamás dr.⁽¹⁾

Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Belgyógyászati Klinika, Szeged,¹ Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Szeged,² Semmelweis Egyetem, ÁOK, Belgyógyászati és Onkológiai Klinika, Budapest³

Összefoglalás

Igazolást nyert, hogy a diabetestartam hossza befolyásolja az idegrendszer működését, de az eltérések pontos jellemzésére eddig nem került sor. Amennyiben ismerjük, hogy a neuropathia mely típusára számíthatunk leginkább az 1-es típusú diabetes különböző tartama mellett, akkor több esélye lehet a prevenciónak.

Vizsgálataink célja a kardiovaszkuláris autonóm (CAN) és a perifériás szenzoros neuropathia vizsgálata volt 10 évnél rövidebb, 10 és 20 év közötti, valamint 20 évnél hosszabb diabetestartam mellett.

Betegek, módszerek

Vizsgálatainkban 40, 1-es típusú diabeteses beteg vett részt, akiket 3 csoportra osztottunk a betegségtartam szerint (14-14-12 fő csoportonként). A CAN vizsgálata céljából 4 kardiovaszkuláris reflextesztet (CRT) végeztünk, a perifériás szenzoros működést Neurometerrel vizsgáltuk.

Eredmények

A négyből 2 CRT eredménye szignifikánsan romló tendenciát mutatott a diabetestartam szerinti csoportok között (Valsalva-hányados: 2,1±0,5 vs. 1,8±0,4 vs. 1,5±0,6, p\<0,05, orthostasis: 4,7±1,6 vs. 7,5±2,8 vs. 10,8±7,3 Hgmm, p\<0,05, átlag±SD, 10 évnél rövidebb vs. 10 és 20 év közötti vs. 20 évnél hosszabb diabetestartam). A belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-válasz nem szignifikánsan csökkent a csoportokat összehasonlítva (21±6,7 vs. 16,5±7,8 vs. 15,8±8 ütés/perc, p\>0,05). A perifériás szenzoros funkció a vastag, mielinizált rostok esetében volt kórosabb hosszabb betegségtartam mellett (n. peroneus 2000 Hz-en végzett ingerlés érzetküszöbei: 4,04±0,3 vs. 4,32±0,4 vs. 5,70±0,5 mA, p\<0,05).

Összefoglalás

A betegeket betegségtartam szerint csoportosítva megállapítható, hogy 20 év alatt a szívfrekvencia, illetve a szisztolés vérnyomás változásán alapuló tesztek kórossá válnak. Az alsó végtagi vastag, mielinizált érzőrostok funkciójának károsodása is jellemző. Az adatok alapján a kardiális paraszimpatikus és szimpatikus szabályozás, valamint az alsó végtag szenzoros működése egyaránt fokozatosan romlik több mint 2 évtized alatt 1-es típusú diabetesben, aminek megelőzésére, illetve a folyamat lassítására kell törekednünk.

Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 47-48.