Az akut pancreatitis utáni szénhidrátanyagcsere-zavar megjelenésének jellegzetességei 3 év követéses vizsgálat során

Mikó Alexandra dr.,⁽¹⁾ Bódis Beáta dr.,⁽²⁾ Kató Dorottya,⁽¹⁾ Lillik Veronika,⁽¹⁾ Váncsa Szilárd dr.,⁽¹⁾ Görbe Anikó,⁽¹⁾ Hegyi Péter J. dr.,⁽¹⁾ Sarlós Patrícia dr.,⁽³⁾ Vincze Áron dr.,⁽³⁾ Faluhelyi Nándor dr.,⁽⁴⁾ Gajdán László dr.,⁽⁵⁾ Izbéki Ferenc dr.,⁽⁵⁾ Hegyi Péter dr.⁽¹⁾

Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Transzlációs Medicina Intézet, Pécs,¹ Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Endokrinológiai és Anyagcsere Tanszék, I. Belgyógyászati Klinika, Pécs,² Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Gasztroenterológia Tanszék, I. Belgyógyászati Klinika, Pécs,³ Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Orvosi Képalkotó Klinika, Pécs,⁴ Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, Székesfehérvár⁵

Összefoglalás

Az akut pancreatitis (AP) a hasnyálmirigy exokrin és endokrin állományát érintő gyulladásos kórkép, amelynek lezajlása után átlagosan az esetek 23%-ában alakul ki szénhidrátanyagcsere-rendellenesség. A pancreatogen diabetes (T3cDM) kritériumai a hyperglykaemián kívül az exokrin pancreas elégtelenség egyidejű fennállása, képalkotó vizsgálatokon a krónikus pancreatitis jelei, valamint a szigetsejt-autoantitestek hiánya. Az AP után kialakult diabetes pontos tipizálásának jelentősége van a kezelés megválasztásában.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy akut pancreatitisen átesett betegek körében 1) meghatározzuk a szénhidrátanyagcsere-zavarok előfordulását; 2) az endokrin funkció vizsgálatára felmérjük a béta-sejtek kapacitását; 3) azonosítsuk a diabetes hátterét.

A GOULASH-PLUS az AP 6 éves obszervációs vizsgálata, eddig az első éves kontrollon 225, a második évesen 114, a harmadik évesen 50 beteg jelent meg. Az endokrin diszfunkció felmérésére évente éhgyomri vércukor‑, HbA_1c- és C-peptid-mérés, orális glükóztolerancia-teszt (OGTT) során 0, 60 és 120 perces vércukor- és inzulinszint, valamint HOMA index meghatározás történt. Az exokrin elégtelenséget ELISA-alapú székletelasztáztesztettel detektáltuk. Az első és harmadik évben hasi ultrahang, a második évben endoszkópos ultrahang vagy mágneses rezonancia cholangiopancreatographia történt. A statisztikai analízishez khí-négyzet próbát, Kruskal–Wallis‑, valamint Fisher-egzakt tesztet használtunk.

A követett betegek 42%-a nő (n=98), 58%-a férfi (n=131). A betegek átlagéletkora 55,8±14,5 év. A követési idő előtt 29 betegnél (13%) volt ismert diabetes mellitus (DM). Az első évben 29 (13%), a második évben 12 (11%), míg a harmadik évben 2 (4%) betegnél diagnosztizáltunk újonnan diabetest; prediabetes éves leosztásban 49 (22%), 21 (19%) és 8 (16%) főnél alakult ki. A DM-es betegek átlagéletkora 60±11,7, a nem DM-es csoporté 50,2±14,6 volt. Az inzulinrezisztenciában, C-peptid-szintben és az exokrin elégtelenség megjelenésében nem volt különbség a DM-es és nem DM-es csoportok között. Középsúlyos és súlyos pancreatitis után nem gyakoribb a DM megjelenése, mint az enyhe AP után. Sem nekrotizáló pancreatitis, sem rekurrens AP után nem volt gyakoribb a DM kialakulása. A 72 DM-es betegnél 16-nál látható exokrin elégtelenség, közülük 7 főnél mértünk alacsonyabb C-peptid-szintet és 9 páciensnél láttunk krónikus pancreatitisre utaló jeleket a képalkotókon.

A DM kialakulása nem függ az AP súlyosságától, a pancreasnekrózistól, valamint a rekurrens pancreatitis megjelenésétől. Pancreatogen diabetes jelenléte az AP-n átesett DM-es betegek 12,5%-ánál sejthető.

Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 42-43.