Reverzibilis polyglobulia SGLT-2-gátló kezelés mellett

Összefoglalás

Problémafelvetés

A nátrium-glükóz-kotranszporter-2 (SGLT-2)-gátló a 2-es típusú cukorbetegség korszerű kezelésének fontos gyógyszercsoportjává vált. Pozitív szív- és érrendszeri (CV) renális hatásukat számos nemzetközi, multicentrikus vizsgálatban igazolták. Az EMPA-REG OUTCOME post-hoc analízisében az empagliflozin mellett megemelkedett hematokritértéket 52%-ban hozták összefüggésbe a kedvező CV hatással. Esetbemutatásunk során az SGLT-2-gátló kezelés mellett fellépő reverzibilis polyglobuliára hívjuk fel a figyelmet.

Eredmények

Klinikánk gondozott 64 éves férfi betegének anamnézisében 39 éves kora óta ismert 2-es típusú cukorbetegség, hipertónia, dyslipidaemia, obesitas, májsteatosis szerepelt. A szövődmények közül fájdalmas diabeteses neuropathia, macroalbuminuria volt jelen, vesefunkciója hiperfiltrációra utalt, koncentrikus balkamra-hyper­tro­phián kívül makrovaszkuláris szövődményről nem volt tudomásunk. A magas CV rizikó, a krónikus vesebetegség és társbetegségei miatt 2015-ben SGLT-2-gátló kezelés bevezetése történt, kiindulási hemoglobin A_1c értéke 7,9% volt. A beteg 2,5 éves rendszeres követése során javuló glikémiás értékeket találtunk, HbA_1c-értéke 5,4%-ra csökkent, emellett a Hb-koncentráció fokozatos és egyértelmű növekedését észleltük, kiindulási Hb-értéke 148 g/l-ről 170 g/l-re, majd 190 g/l értékre nőtt. A polyglobulia hátterében sem COPD, sem esetleges mieloproliferatív betegség nem igazolódott. A kezelés mellett adverz mellékhatást (pl. genitális infekció) vagy polyglobuliához társult tünetet nem tapasztaltunk. A beteg polyglobuliája 5,5 éves kezelés után jelentős mértékűvé vált (Hb: 190 g/l), a vérviszkozitás növekedése, ischaemiás szövődmény veszélye, fokozott thrombosishajlam miatt az SGLT-2-gátló elhagyásra került, másfél hónap múlva a Hb szintje fokozatosan csökkent (Hb: 188 g/l, 170 g/l, 161 g/l). Az 5,5 éves SGLT-2-gátló kezelés alatt a beteg balkamra-hyper­tro­phiája nem progrediált, vesefunkciója romlást nem mutatott, exiccosis nem jelentkezett.

Következtetések

Az SGLT-2-gátlók pleio­trop hatásai közül felismerésre került, hogy növelik a vörösvértest-képződés hatékonyságát, feltehetően az inzulin- és az erythropoetin (EPO)-rezisztencia csökkentése, valamint a tubuláris oxigenizáció javulása következtében fellépő fokozott EPO-szintézis révén. Az erythropoesis fokozódása hozzájárulhat az SGLT-2-gátlók CV mortalitást csökkentő hatásához, ugyanakkor a hematokrit nagyarányú növekedése már ártalmas is lehet, és ez a kezelés elhagyásával visszafordítható.