Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Neurológiai Klinika,1 Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai, Diabetológiai Centrum,2 MTA-PTE Klinikai Idegtudományi Képalkotó Kutatócsoport3
A Parkinson-kór (PK) jelenleg a Föld lakosságának 0,1–0,2%-át érinti. Egyre gyarapodó irodalmi adatok alapján a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) a PK kialakulásának rizikófaktora lehet. A T2DM-ben szenvedő populációban a PK prevalenciája az átlagpopulációhoz mérten magasabbnak mérhető, akár a 3,4–9,1%-ot is elérheti. Egy klinikánkon zajló vizsgálat keretében parkinsonismus vonatkozásában negatív anamnézisű, T2DM-es alanyokat vizsgálva a fentieknél is magasabb előfordulási gyakoriságot találtunk, 85 T2DM-es betegből 30 esetben (35,3%) észleltünk parkinsonismust.
Célul tűztük ki a korábban parkinsonismussal nem diagnosztizált T2DM-es populációban a parkinsonismus, ezen belül is elsősorban a PK előfordulási gyakoriságának felmérését nagyobb esetszámú vizsgálat keretében.
A pécsi II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai, Diabetológiai Centrummal kooperációban parkinsonismus vonatkozásában negatív anamnézisű, T2DM-es páciensek szűrésére került sor. Először rövid idő alatt felvehető, demográfiai, anamnesztikus, illetve gyógyszereléssel kapcsolatos adatokat rögzítő, valamint parkinsonismus tüneteit (bradikinézia, rigiditás, tremor) rövid fizikális vizsgálat keretében felmérő kérdőív kidolgozására került sor, amelynek segítségével, edukációt követően, belgyógyász kollégák végezték a szűrővizsgálatokat. Ha parkinsonismus legalább egy tünete jelen volt, mozgászavarokban jártas neurológus is megvizsgálta a beteget. Azon pácienseknek, akiknél a neurológus parkinsonismust véleményezett, felajánlásra került klinikánkon a részletes kivizsgálás lehetősége a parkinsonismus hátterében álló etiológia tisztázása érdekében.
Összesen 311 T2DM-es páciens vizsgálatára került sor, akik közül 61 betegnél (19,6%) észlelte belgyógyász kolléga parkinsonismus legalább egy tünetét. Ezen betegek 49,2%-ában (30 beteg) merült fel az anamnesztikus adatok alapján a tünetek hátterében a másodlagos (pl. gyógyszer-indukált) eredet lehetősége, a fennmaradó betegek esetében a tüneteket potenciálisan magyarázó tényezőt nem találtunk. Ez idáig a betegek 40,9%-át (25 fő) vizsgálta meg neurológus, aki a referált betegek 68%-ában (17 fő) detektált parkinsonismust, míg 8 esetben (32%) parkinsonismus nem igazolódott.
Eddigi eredményeink alapján felmerül, hogy magasabb lehet a T2DM-es páciensek körében a PK előfordulási gyakorisága, mint ami az eddigi irodalmi adatokban szerepel. Ugyanakkor vizsgálatunk komplettálására, illetve további nagyobb esetszámú, akár országos szintű vizsgálatokra volna szükség a valós prevalencia megbízható tisztázásához. Eddigi eredményeink rávilágítanak a szűrés jelentőségére, amelyhez az általunk kidolgozott, rövid idő alatt, egyszerűen felvehető szűrőeszköz, illetve a vizsgálatunkban alkalmazott protokoll hasznos támpontot jelenthet.
Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 39-40.