10.24121/dh.2021.S1.23

Nukleáris fehérje (HMGB-1) és deubikvitinációs enzim (UCHL-1) szerepe a miokardiumremodellingben kísérletes diabetes mellitus állatmodellben

Kupai Krisztina dr.,(1,2) Török Szilvia,(2) Almási Nikoletta,(2) Szebeni Gábor J.,(2) Várkonyi Tamás dr.,(1) Lengyel Csaba dr.,(1) Valkusz Zsuzsanna dr.,(1) Pósa Anikó,(1) Varga Csaba dr.(2)

Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Belgyógyászati Klinika, Szeged,1 Szegedi Tudományegyetem, TTIK, Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszék, Szeged2

Összefoglalás

A diabetes mellitus (DM) továbbra is az egyik legjelentősebb népegészségügyi probléma és előkelő helyet foglal el a nem fertőző, ún. „civilizációs” betegségek sorában. Bár a cukorbetegek mortalitását leginkább a szívkoszorúerek atherosclerosisa határozza meg, bizonyítékok szólnak amellett, hogy léteznek DM-indukált, a miokardiumot közvetlenül érintő strukturális és funkcionális elváltozások. Utóbbit a szívizomzat módosult sejtszintű anyagcseréjének tulajdonítják, amely megnöveli a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát.

A pro- és antiinflammatorikus citokinekben és az oxidatív stressz markerekben bekövetkező mennyiségi változások, valamint a kardiális remodellingben szerepet játszó sejtmagi, illetve deubikvitinációs fehérjék szerepe kevésbé tisztázott a folyamatban.

Munkánk célja, hogy megvizsgáljuk a kardiális pro- és antiinflammatorikus citokinek/deubikvitinációs enzim (UCHL-1)/HMGB-1 mennyiségi változásait, illetve ezek szerepét a szívizom fibrotikus folyamatainak kialakulásában.

Kísérleteinkhez hím Harlan patkányokban diabetes mellitust indukáltunk streptozotocin intraperitoneális (80 mg/kg ip) injektálásával. 4 héttel az oltást követően, miután a diabetes kialakult, az állatokat dekapitáltuk, szívüket izoláltuk és Langendorff szerint perfundáltuk 10 percig az aortán keresztül. A miokardiumot ezt követően folyékony nitrogénben fagyasztva porítottuk, és biokémiai mérésekhez használtuk. Meghatároztuk a szöveti citokinszinteket (IFN, TNF, IL-1, -6, -10, -18, -33), a CXCL-1-t mint kemokinmarkert flow citometriával. A kardiális 3-nitrotirozint (3-NT), nitrogén-oxid izoformákat (NOS) ELISA módszerrel, az MMP-2 aktivitást zimográfiával, valamint az UCHL1 és HMGB1 expresszióját western blot segítségével detektáltuk.

Eredményeink alapján a gyulladás folymatában szerepet játszó citokinek, oxidatív stressz marker 3-NT, iNOS izoforma (77,4±21,6 vs. 47,9±17,1) mennyisége szignifikánsan emelkedett, ami hozzájárul a HMGB-1 és UCHL-1 expressziójának szignifikáns fokozódásához. A gyulladás gátlásában szerepet játszó IL-10 csökkent (p\<0,05). A CXCL-1 kemokin 1,4-szeres növekedést jelzett diabetesben. Markáns csökkenés volt detektálható az MMP-2 aktivitásban (1038,7±160,1 vs. 683,2±79,5).

Ezen eredmények figyelembevételével elmondhatjuk, hogy az endoteldiszfunkció, az oxidatív stressz markerek képesek aktiválni a CXCL-1 útvonalat, ami során fokozódik in situ a szöveti gyulladásos markerek szintje. Ennek következtében a nukleáris lokalizációjú HMGB-1 transzlokálódik a citoszolba, valamint fokozódik a deubikvitinációban szerepet játszó UCHL-1 expressziója. Utóbbi enzim a csökkent MMP-2 aktivitással egyetemben pedig a diabetes mellitusban kialakuló kardiális fibrózis folyamatában vesz részt, hozzájárulva a szívelégtelenség kialakulásához.

Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 36-38.