Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Belgyógyászati Klinika, Szeged,1 Szegedi Tudományegyetem, TTIK, Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszék, Szeged2
A diabetes mellitus (DM) továbbra is az egyik legjelentősebb népegészségügyi probléma és előkelő helyet foglal el a nem fertőző, ún. „civilizációs” betegségek sorában. Bár a cukorbetegek mortalitását leginkább a szívkoszorúerek atherosclerosisa határozza meg, bizonyítékok szólnak amellett, hogy léteznek DM-indukált, a miokardiumot közvetlenül érintő strukturális és funkcionális elváltozások. Utóbbit a szívizomzat módosult sejtszintű anyagcseréjének tulajdonítják, amely megnöveli a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát.
A pro- és antiinflammatorikus citokinekben és az oxidatív stressz markerekben bekövetkező mennyiségi változások, valamint a kardiális remodellingben szerepet játszó sejtmagi, illetve deubikvitinációs fehérjék szerepe kevésbé tisztázott a folyamatban.
Munkánk célja, hogy megvizsgáljuk a kardiális pro- és antiinflammatorikus citokinek/deubikvitinációs enzim (UCHL-1)/HMGB-1 mennyiségi változásait, illetve ezek szerepét a szívizom fibrotikus folyamatainak kialakulásában.
Kísérleteinkhez hím Harlan patkányokban diabetes mellitust indukáltunk streptozotocin intraperitoneális (80 mg/kg ip) injektálásával. 4 héttel az oltást követően, miután a diabetes kialakult, az állatokat dekapitáltuk, szívüket izoláltuk és Langendorff szerint perfundáltuk 10 percig az aortán keresztül. A miokardiumot ezt követően folyékony nitrogénben fagyasztva porítottuk, és biokémiai mérésekhez használtuk. Meghatároztuk a szöveti citokinszinteket (IFN, TNF, IL-1, -6, -10, -18, -33), a CXCL-1-t mint kemokinmarkert flow citometriával. A kardiális 3-nitrotirozint (3-NT), nitrogén-oxid izoformákat (NOS) ELISA módszerrel, az MMP-2 aktivitást zimográfiával, valamint az UCHL1 és HMGB1 expresszióját western blot segítségével detektáltuk.
Eredményeink alapján a gyulladás folymatában szerepet játszó citokinek, oxidatív stressz marker 3-NT, iNOS izoforma (77,4±21,6 vs. 47,9±17,1) mennyisége szignifikánsan emelkedett, ami hozzájárul a HMGB-1 és UCHL-1 expressziójának szignifikáns fokozódásához. A gyulladás gátlásában szerepet játszó IL-10 csökkent (p\<0,05). A CXCL-1 kemokin 1,4-szeres növekedést jelzett diabetesben. Markáns csökkenés volt detektálható az MMP-2 aktivitásban (1038,7±160,1 vs. 683,2±79,5).
Ezen eredmények figyelembevételével elmondhatjuk, hogy az endoteldiszfunkció, az oxidatív stressz markerek képesek aktiválni a CXCL-1 útvonalat, ami során fokozódik in situ a szöveti gyulladásos markerek szintje. Ennek következtében a nukleáris lokalizációjú HMGB-1 transzlokálódik a citoszolba, valamint fokozódik a deubikvitinációban szerepet játszó UCHL-1 expressziója. Utóbbi enzim a csökkent MMP-2 aktivitással egyetemben pedig a diabetes mellitusban kialakuló kardiális fibrózis folyamatában vesz részt, hozzájárulva a szívelégtelenség kialakulásához.
Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 36-38.