A terápiahűség vizsgálata hagyományos intenzív inzulinkezeléssel és inzulinpumpával kezelt diabeteses gyermekekben

Összefoglalás

Az 1-es típusú diabeteses gyermekek kezelésében a technológia rohamos fejlődésének vagyunk szemtanúi.

Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy mennyire érvényesülnek a modern eszközök használatának előnyei a diabeteses gyermekek terápiájában.

A vizsgálatba 31 inzulinpumpával (CSII) kezelt (életkor; átlag és szórás: 13,9±3,6 év, fiú/lány arány: 16/15, a diabetes tartama: 9,1±3,4 év) és 60 hagyományos intenzív inzulinterápiában részesülő (életkor; átlag és szórás: 15,2±3,2 év, fiú/lány arány: 48/12, a diabetes tartama: 8,3±4,4 év) gyermeket vontunk be. Az adatok gyűjtése 2018. szeptember és 2019. december között, személyes interjú formájában zajlott.

Az inzulinpumpa-kezelésben részesülő gyermekek HbA_1c-szintje (7,4±1,2%) szignifikánsan (p\<0,05) alacsonyabb volt, mint a penes kezelésben (MDI) részesülőké (8,3±2,6%). Az inzulinpumpa-terápia átlagos időtartama 6,0±3,5 év, az átállítás indoka leggyakrabban a nagymértékű vércukor-ingadozás (13%), a gyakori hypoglykaemia (12,9%), a magas HbA_1c-szint (6,5%), a magas inzulinigény (6,5%), illetve ezen tényezők kombinálódása (67,6%) volt. A CSII bevezetése a HbA_1c csökkenéséhez (45%), a vércukor-ingadozások mérséklődéséhez (52%), illetve a hypoglykaemiás epizódok számának csökkenéséhez (45%) vezetett. A napi bázisminták száma széles határok között (2–10) változik. A betegek zöme (45%) átlagosan napi 5 étkezési és 1 (52%) korrekciós bólust használ. A hagyományos intenzív kezelésben részesülő gyermekek általában hetente 1–3-szor adnak korrekciós bólust. Az inzulinpumpával kezeltek 19%-a, a hagyományos intenzív inzulinkezelésben részesülők csupán 10%-a alkalmazza a folyamatos szöveti cukormonitorozást. A szenzor augmentált inzulinpumpát használó gyermekek többségében be van állítva a „leállítás a határ közelében” funkció, aminek a hypoglykaemia megelőzésében pótolhatatlan szerepe van. Az inzulinpumpás gyerekek 74%-a, az MDI kezelésben részesülők 53%-a sportol rendszeresen. A sportolás függ a terápia típusától, figyelembe véve az esetleges kor- és nemhatást (p=0,037). A szénhidrátszámolást a CSII csoportban a gyerekek 68%-a, az MDI csoportban 55% folyamatosan alkalmazza. Szignifikáns együttváltozást kaptunk a HbA_1c és a szénhidrátszámolás tekintetében, figyelembe véve a kor, a nem és a sportolás hatását is (p=0,039). Szintén szignifikáns összefüggés mutatkozott az internetes napló (Dcont.hu) használata és az anyagcsere-állapot minősége között (p=0,028).

A diabeteses gyermekeknek csak a töredéke használja a modern technológiát betegségük menedzselésére. Az inzulinpumpa-kezelésben, illetve a folyamatos szöveti cukormonitorozásban részesülő betegek sem aknázzák ki a terápiában rejlő összes lehetőséget. Mindez az edukációs tevékenységünk kiterjesztése és a személyre szabott terápia fontosságára hívja fel a figyelmet.