A szemaglutidkezelés hatása a testtömegindexre és a lipidparaméterekre 2-es típusú cukorbetegekben – első eredmények

Összefoglalás

A 2-es típusú cukorbetegséget (T2DM) a béta-sejtek működésének károsodásával együttesen jelen lévő inzulinrezisztencia jellemzi. Az elhízás és az inzulinrezisztencia, valamint a kóros lipideltérések között szoros összefüggés van. A testsúlycsökkentés, a korai intenzív vércukor- és lipidkontroll csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot T2DM-ben. A heti egyszeri adagolású szemaglutid egy GLP-1-analóg, amely glükózdependens módon csökkenti a vércukorszintet, stimulálja az inzulinelválasztást, és az étvágy csökkentésével mérsékli az energiabevitelt, ezáltal a testzsírtömeg mérséklődése érhető el. Klinikai vizsgálatok alapján a szemaglutid jótékony hatást gyakorolt a lipidszintekre is. A zsírszövet által termelt leptin és adiponektin hormonok fontos szerepet játszanak az testsúlykontrollban.

Vizsgálatunkba 11, korábban metformin-monoterápián lévő T2DM-es beteget vontunk be, akiknél a titrálási szakaszt követően heti 1 mg szemaglutidot alkalmaztunk szubkután injekció formájában. A betegeknél beválasztásakor az átlagos HbA_1c 8,4±1,7%, az átlagos testsúlyuk 94,3±24,1 kg és a cukorbetegség fennállása átlagosan 10,5±6,2 év volt. A terápia elkezdését követően 6 hónap múlva értékeltük a testsúlyváltozást, a lipid- és szénhidrát-anyagcserét jellemző paramétereket, valamint az adiponektin- és leptinszinteket. Az lipid-szubfrakciókat poliakrilamid gélelektroforézissel határoztuk meg (LipoprintSystem, Quantimetrix Corp. CA, USA).

A betegek BMI-je szignifikánsan csökkent (36,4±8,3 vs. 34,9±7,9 kg/m², p\<0,001). A HbA_1c jelentősen csökkent (8,3±1,9 vs. 6,7±1,5%, p\<0,05). A lipidparaméterek kedvező irányú változását találtuk, csökkent a totálkoleszterin (5,83±1,5 vs. 5,52±1,7 mmol/l, p\<0,05), a non-HDL (4,55±1,5 vs. 4,15±1,5 mmol/l, p\<0,01) és az LDL-koleszterin-szint (3,65±1,3 vs. 3,46±1,5, p=0,15). A lipid-szubfrakciók közül a kis denz LDL koncentráció szignifikáns csökkenése igazolódott (0,19±0,13 vs. 0,11±0,06 mmol/l, p\<0,05). A leptinkoncentráció nem szignifikáns mértékben csökkent, az adiponektinszintben nem találtunk változást.

A metformint követően alkalmazott szemaglutidkezelés csökkenti a testsúlyt elhízott és túlsúlyos 2-es típusú cukorbetegeknél, kedvezően befolyásolhatja a lipidparaméterek szintjét, valamint a leptin szintjét is. Az eredményeink értékeléséhez a későbbiekben nagyobb betegszámú, kontrollált követéses vizsgálat szükséges.