A diabeteses neuropathia súlyos szövődményei a lábon

Összefoglalás

A diabeteses neuropathia legsúlyosabb késői szövődményei közé tartoznak a lábon kialakult elváltozások, amelyek gyakran amputációhoz vezetnek. A diabeteses lábon kialakuló szövődmények az angiopathia és neuropathia változó arányban fennálló tünetegyüttesének a következményei. Az eredményes kezelés legfontosabb sarokpontja a két kórforma pontos elkülönítése, ugyanis jelentősen eltérő kezelési stratégiát, különböző terápiás lépéseket igényelnek.

A diabeteses neuropathiás láb egyik legjellegzetesebb elváltozása a lábon kialakult seb. A láb deformitása, a kóros nyomáspontokon a nyomás megnövekedése, az érzészavar (hypaesthesia, paraesthesia), valamint a krónikus helyi irritáció együttesen vezetnek a fekély kialakulásához. A cukorbetegek 2–10 százalékát érinti, kialakulásának esélye a cukorbetegség fennállása alatt 5–25%. Leggyakrabban a talpon és az ujjakon alakulnak ki, ritkábban a láb középső és proximális részén. A cukorbetegséggel kapcsolatos alsó végtagi amputációkat 85%-ban seb kialakulása előzi meg. A diabeteses lábfekély változatos megjelenésű, többnyire a bőr felületes részét érinti, de súlyos esetekben a mélyebb rétegek is érintettek lehetnek. A lábfekély kezelésére a korszerű sebkezelő anyagok használhatók a legeredményesebben, de nem szabad elfeledkezni a kompressziós terápiáról sem. A negatív nyomású sebkezelés (NPWT), nagy nyomású folyadék debridement, HBO-kezelés, soft lézer, lökéshullám-terápia jó indikációval szintén eredményesek lehetnek. Amennyiben a seb a talpi felszínen alakul ki, akkor a különböző tehermentesítő eljárások (speciális talpbetét, boka-láb ortézis, gyógycipő) a kezelési folyamat fontos elemei. Fertőzött seb esetében antibiotikum adására is szükség lehet, ilyenkor törekedni kell a célzott kezelésre.

Különálló klinikai entitásként kell kezelni a diabeteses osteoartropathia (DOAP), Charcot-artro­pathia eseteit. Ilyenkor a láb csontjainak többszörös törései, az ízületek szubluxiói-luxációi, a láb csontszerkezetének destrukciója alakul ki, súlyos, előrehaladott állapotokban a normális csontszerkezet majdnem felismerhetetlenné válik. A láb deformálódott, a boltozatok lesüllyedtek, a bokavilla kiszélesedett, kóros mozgathatóság és instabilitás észlelhető. A Charcot-artropa­thia incidenciája és a prevalenciája viszonylag alacsony, de szignifikánsan magasabb morbiditással és mortalitással jár, mint más diabeteses állapotok. A csontok törése, összeroppanása a neuropathia okozta fájdalomérzés-csökkenés/kiesés miatt kezdetben gyakran észrevétlen marad. Fájdalom helyett inkább a deformálódás, a gyulladás jelzi a láb súlyos betegségét. Leggyakrabban a tarso-metatarsalis ízületekben és a lábtő területén alakul ki, az ujjakon és a boka területén ritkább. Igen súlyos elváltozásról van szó, a halálozási arány becslések szerint eléri a 25–30%-ot. Akut stádiumban a végtag teljes tehermentesítése szükséges, ágynyugalom, felpolcolás, rögzítés céljából pedig gyakran gipszsín felhelyezése. Amennyiben szeptikus állapot alakul ki, akkor antibiotikum adása elkerülhetetlen. Regressziót követően a betegek mobilizálása, a végtag terhelése totálkontakt járógipsz, rögzítést vagy tehermentesítést biztosító ortézisek, neuropathiás gyógycipő, speciális talpbetét használatával történik. A későn elkezdett, vagy nem megfelelően végzett kezelést követően a súlyos elváltozások gyakran vezetnek major amputációhoz.