A COVID-19-járvány első hullámának hatása az 1-es típusú diabetesszel élő gyermekek anyagcsere-egyensúlyára és a prezentációs diabeteses ketoacidózis incidenciájára

Összefoglalás

Bevezetés

Hazánkban a COVID-19-járvány megjelenését követően 2020. 03 16. – 06. 18. között a közoktatás szünetelt, ami lehetővé tette a 1-es típusú diabetesszel (T1DM) kapcsolatos szabályrendszer szigorúbb betartását, csökkentette az infekciók terjedését, ugyanakkor kevesebb lehetőséget teremtett a testmozgásra. Ezek alapján várható volt a HbA_1c által tükrözött anyagcserestátusz változása. Emellett a veszélyhelyzet ideje alatt csökkent az orvoshoz fordulások száma, ami fokozhatta a prezentációs diabeteses ketoacidózis (pDKA) kialakulásának kockázatát.

Célkitűzés

Célunk a COVID-19-veszélyhelyzet T1DM-es gyermekek anyagcserestátuszára, továbbá a pDKA epidemiológiájára kifejtett hatásának felmérése volt.

Módszerek

Vizsgálatunkba az SE I. Gyermekklinika Diabetes Ambulanciáján 2020. 04. 22. – 06. 12. között vizsgált és 2020. 03. 11. – 06. 16. között (a veszélyhelyzet időszakában) felvett, T1DM-mel frissen diagnosztizált beteget vontunk be. A közoktatás beszüntetése előtt mért HbA_1c-t (preHbA_1c) az iskolazárás utáni értékekkel (postHbA_1c) hasonlítottuk össze. A pDKA-ra hajlamosító és a protektív tényezőket külön vizsgáltuk, epidemiológiai jellemzőit korábbi saját és hazai adatokkal hasonlítottuk össze. Statisztikai analízis során leíró módszereket, Kolmogorov–Smirnov-tesztet, párosított T-próbát, illetve Wilcoxon-tesztet használtunk.

Eredmények

A veszélyhelyzet anyagcserestátuszra kifejtett hatásának vizsgálata során 251 gyermek (12,01±4,18 év) adatait elemeztük. Összességében a HbA_1c-érték szignifikánsan csökkent (­preHbA_1c=7,40 [6,90–8,10]% vs. postHbA_1c=7,30 [6,80–7,90]%, p=0,0279). Szignifikáns javulást találtunk a pumpával kezelt (preHbA_1c=7,25 [6,83–7,70]% vs. postHbA_1c=7,10 [6,80–7,50]%, p=0,0316) és a szenzort viselő gyermekek (­preHbA_1c=7,30 [6,80–7,60]% vs. postHbA_1c=7,10 [6,70–7,60]%, p=0,0419), továbbá a 6–12 éves korosztály (preHbA_1c=7,40 [6,98–7,80]% vs. postHbA_1c=7,25 [6,88–7,60]%, p=0,0288) HbA_1c-értékében. A vizsgált időszakban 15 frissen diagnosztizált T1DM-es beteg közül 7-en (46,67%) érkeztek DKA-val. A DKA aránya az 1. hónapban 4/4 (100%) volt, amely szignifikánsan magasabb a 2015–18-as adatokhoz képest (p=0,0383). A DKA-s és a nem DKA-s betegek között nem, életkor, BMI, HbA_1c-érték alapján nem volt különbség. A veszélyhelyzet alatti magasabb átlag HbA_1c későbbi diagnózisra utalhat (2015–18=11,60% vs. 2020=12,93%, p=0,0300).

Következtetés

Összeségében a COVID-19-pandémia miatt kialakult új élethelyzet a T1DM-es gyermekek anyagcserestátuszát pozitívan befolyásolta. Legnagyobb mértékben a pumpával kezelt, a szenzort viselő és a kisiskoláskorú gyermekek profitáltak. A korlátozások növelték a pDKA kialakulásának kockázatát. A járvány további hulláma(i) során elengedhetetlen a korai diagnózisra és akut ellátásra érzékeny kórképekre való figyelemfelhívás.