Országos Mozgásszervi Intézet – OORI, Budapest
A diabetesedukáció során Powers és munkatársai (2020) a hatékonyság szempontjából négy kiemelkedően fontos időpontot jelölnek meg: a diagnózis közlése, a rendszeres kontrollvizsgálatok, ha szövődmény alakul ki, ha változás történik az élethelyzetben. A szakirodalomban nagyon kevés információ található arról, hogy mit hogyan érdemes tenni az edukációban a szövődményekkel rendelkezők számára.
Az OMINT-OORI Szeptikus Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályán 3 éve működik terápiás betegedukációs csoport olyan cukorbetegek részére, akiknél már lábszövődmény alakult ki.
A csoport a genfi iskola (Assal, 1995), illetve a terápiás betegedukáció szemléletét követi. A csoportban tapasztaltak alapján a szerzők összefoglalják az edukáció sajátosságait a súlyos lábszövődménnyel rendelkező betegek esetén.
A csoport a betegek tudása szerint heterogén, vannak már 10–20 éve cukorbetegek és újonnan felfedezettek is. Ezt a nagy különbséget össze kell hangolni az edukációs csoportban. Tekintettel kell lenni arra is, hogy a minor vagy major amputáción átesett betegek feldolgozták-e már annyira a veszteségüket, hogy edukációra befogadóképes állapotban vannak. Sokan nagyon bizalmatlanok az edukációval kapcsolatban („régóta vagyok cukorbeteg, nekem nem tudnak újat mondani”, esetleg korábbi rossz tapasztalatok), ezért különösen nagy jelentősége van a bizalom kialakításának. Erős motivációt jelent a veszteség után megmenteni annyit a lábból, ami még megvan.
A tematika specialitásai: saját cukorbetegsége megismerése párban mérés segítségével, megoldáskeresés egyéni igényekre, a sebgyógyulást segítő diéta, lábápolás és lábellenőrzés kiemelt jelentősége, seb megjelenése esetén mikor forduljon orvoshoz, reedukáció.
Milyen reális célokat érdemes kitűzni? Attitűd-változás a diabetes önmenedzsmentjében a nagyobb felelősségvállalás irányában. Kideríteni, ha volt nagyobb tévedés a diétában (pl. tévesen hitte a páciens, hogy egészségesen étkezett vagy fölöslegesen korlátozta magát) vagy a betegségről való ismeretekben (pl. nem tud róla, hogy a Charcot-lábelváltozása a cukorbetegsége következtében alakult ki).
A szerzők tapasztalatai szerint a terápiás betegedukációnak nagy jelentősége van a szövődményekkel rendelkező betegek esetében is. A terápiás betegedukációs csoport segít abban, hogy fokozódjon a betegek bizalma a gyógyító szakemberekben, a további szövődmények kialakulása lassuljon, ezáltal fenntartva vagy javítva a betegek életminőségét. A módszer emellett kiemeli a páciens szerepének fontosságát, aktív közreműködésének jelentőségét. A csoport hatékonysága méréséhez további vizsgálatok szükségesek.
Diabetologia Hungarica 2021; 29(Suppl.1): 5-6.