A mikrovaszkuláris szövődmények és a kardiális állapot hosszú távú követése fiatal, 1-es típusú diabeteses betegekben

Tóth Bettina dr.,⁽¹⁾ Pesei Fruzsina dr.,⁽¹⁾ Nyiraty Szabolcs dr.,⁽¹⁾ Lengyel Csaba dr.,⁽¹⁾ Ábrahám György dr.,⁽¹⁾ Várkonyi Tamás dr.,⁽¹⁾ Nemes Attila dr.,⁽²⁾ Kormányos Árpád dr.,⁽²⁾ Orosz Andrea dr.,⁽³⁾ Havasi Kálmán dr.,⁽²⁾ Kempler Péter dr.⁽⁴⁾

Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Szeged,¹ Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika, Szeged,² Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Szeged,³ Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest⁴

Összefoglalás

Bevezetés

Az 1-es típusú diabeteses betegek mikro- és makrovaszkuláris szövődményeinek hosszú távú progressziójára vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre.

Kitűzött célok

Vizsgálataink célja ezen betegek idegrendszeri, renális, szemészeti és kardiális statusának részletes jellemzése, valamint 10 éves követés során.

Módszerek

21, fiatal, hosszú ideje 1-es típusú diabeteses beteg vett részt a vizsgálatban (kor: 28,9±1,5 év, diabetes- (DM-) tartam: 13,5±1,7 év, HbA_1c: 8,2±0,4%, BMI: 23,3±0,7; átlag±SE). Az autonóm neuropathiát (AN) az öt kardiovaszkuláris reflexteszt (CRT) végzésével jellemeztük, a perifériás szenzoros működést Neurometerrel vizsgáltuk. A kardiális funkciót standard és szöveti Doppler-echocardiographiával mértük. A vizelet fehérjetartalmát, a vesefunkciót és a szemfenék állapotát is dokumentáltuk. A vizsgálatokat 2008-ban kezdtük, és a kiinduláshoz képest 10 év múlva ismételtük meg.

Eredmények

A vizsgált paraméterek közül a legnagyobb mértékben 10 év alatt a bal kamrai (BK) izomtömeg változott (141±10 vs. 172±11 g, p<0,05, 21-ből 19 beteg esetében nőtt). A belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás 21-ből 17 beteg esetében beszűkült (25,5±2,4 vs. 18,5±1,6 ütés/perc, p<0,01), 21-ből 14 beteg esetében emelkedett a n. peroneus vastag érzőrostjainak érzetküszöbe (3,18±0,4 vs. 4,35±0,4 mA, p<0,05). Mind a 17 beteg esetében, akikben progrediált a kardiális autonóm neuropathia, nőtt a BK izomtömege is. A betegek vizelet-fehérjeürítése és a retinopathia ritkábban progrediált (fehérjeürítés fokozódása: 11/21 beteg, retinopathia progressziója 4/21 beteg). Az AN és a szenzoros funkciók, illetve a vese és a retina állapotának romlása egymással nem állt összefüggésben.

Értékelés

Fiatal, 1-es típusú diabeteses betegek esetében 10 év alatt a paraszimpatikus funkció romlása és a bal kamrai izomtömeg növekedése gyakori, és a két szövődmény súlyosabbá válása párhuzamot mutat. Az alsó végtagi vastag mielinizált érzőrostok működésének romlása is domináns eltérés, míg a vese és a retina állapotromlása ritkábban figyelhető meg. Adataink felhívják a figyelmet a paraszimpatikus neuropathia és a kardiális állapot párhuzamos progressziójára, valamint a mikrovaszkuláris szövődmények egymástól független progressziójának lehetőségére.

Diabetologia Hungarica 2020; 28(Suppl.1): 114-115.