Van-e összefüggés az autonóm neuropathia és a hypoglykaemia előfordulása között 1-es típusú és inzulinnal kezelt 2-es típusú diabeteses betegekben?

Nyiraty Szabolcs dr.,⁽¹⁾ Tóth Bettina dr.,⁽¹⁾ Pesei Fruzsina dr.,⁽¹⁾ Orosz Andrea dr.,⁽²⁾ Lengyel Csaba dr.,⁽¹⁾ Kempler Péter dr.,⁽³⁾ Várkonyi Tamás dr.⁽¹⁾

Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Szeged,¹ Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Szeged,² Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest³

Összefoglalás

Bevezetés

Az autonóm neuropathia (AN) számos mechanizmus révén növelheti a hypoglykaemia kockázatát, azonban nem tudjuk, hogy a klinikai gyakorlatban ez milyen mértékben valósul meg.

Kitűzött célok

Vizsgálataink célja az AN előfordulásának és súlyosságának megítélése, valamint a betegek hypoglykaemia-kockázatának és -érzetének mérése volt labilis anyagcseréjű 1-es típusú és inzulinnal kezelt 2-es típusú diabeteses (DM) betegekeinkben.

Módszerek

Vizsgálatainkban 52 cukorbeteg vett részt (40 1-es típusú és 12 inzulinnal kezelt 2-es típusú DM-es beteg, életkor: 46,4±2,3 év, betegségtartam: 18,5±1,5 év; HbA_1c: 8,3±0,2%; átlag±SE). 10 anyagcsere-egészséges személy szerepelt kontrollként. Az AN vizsgálata céljából kardiovaszkuláris reflexteszteket végeztünk. A szöveti glükózértékeket szubkután elektródával folyamatos glükózmonitorizálás (continuous glucose monitoring: CGM) módszerével követtük 6 napon át.

Eredmények

A betegcsoportban számottevő mértékű AN-t igazoltunk (AN score: 2,5±0,2 vs. 09±0,2 p<0,05, szívfrekvencia-változás belégzésre: 18,2±1,3 vs. 32,6±3,8 ütés/min, p<0,01; DM vs. kontroll). A vizsgálatok során 6 nap alatt a CGMS-sel mért hypoglykaemiák átlagos száma 4,5±0,5 volt, amelyekből a betegek átlagosan 2±0,3 eseményt észleltek. Az AN és a hypoglykemia gyakorisága vagy érzete között korreláció nem igazolódott. A hypoglykaemiák gyakorisága a DM tartamával nem korrelált, azonban a DM tartama az AN-nel összefüggött (DM-tartam–AN: r=0,29, p<0,05). Magasabb HbA_1c esetén kevesebb hypoglykaemiát (r=−0,30, p<0,05) és súlyosabb AN-t (r=0,51, p<0,01) észleltünk.

Értékelés

Hosszú ideje fennálló 1-es típusú diabetesben szenvedő és inzulinnal kezelt 2-es típusú diabeteses betegeinkben a hypoglykaemiás epizódok gyakoriak, amelyek több mint a felét a betegek nem észlelik. Ebben a betegcsoportban a magasabb HbA_1c mellett ritkább volt a hypoglykaemia. Vizsgálatunkban a hosszabb diabetestartam és a magasabb HbA_1c mellett fellépő autonóm neuropathia a hypoglykaemia gyakoriságát vagy annak érzetét nem befolyásolta.

Diabetologia Hungarica 2020; 28(Suppl.1): 94-95.