NAFLD és a korai glükagonválasz összefüggése a PNPLA3 RS738409 genotípussal

Nádasdi Ákos dr.,⁽¹⁾ Gál Viktor dr.,⁽²⁾ Rosta Klara dr.,^(3,4) Patócs Attila dr.,⁽⁵⁾ Igaz Péter dr.,^(1,5) Somogyi Anikó dr.,⁽¹⁾ Firneisz Gábor dr.⁽⁵⁾

Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest,¹ MTA, TTK, Agyi Képalkotó Központ, Budapest,² Medical University of Vienna, Department of Obstetrics and Gynecology, Vienna, Austria,³ Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Nőgyógyászati Klinika, Budapest,⁴ MTA-SE Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest⁵

Összefoglalás

Bevezetés

A GDM a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) kialakulására magas kockázatot jelent. A szénhidrátanyagcsere-zavar növeli a PNPLA3 májpatológiás hatását.

Kitűzött célok

Fiatal középkorú kaukázusi nőkben 3–5 évvel az utolsó terhességüket követően vizsgáltuk a GDM-es anamnézis (pGDM) és a PNPLA3 genotípus hatását az intrahepatikus és intrapancreatikus lipidtartalomra (IHCL/IPCL) továbbá a lipidtartalmak összefüggését klinikai jellemzőkkel.

Módszerek

A 37 részt vevő nőt (átlagos kor=37,5±4,5 év, BMI=27,4±6 kg/m²) célzottan vontuk be korábbi GDM-genetikai asszociációs vizsgálatból ismert PNPLA3 rs738409 genotípusuk (CC vs. GG, n=25 vs. 12) és GDM-anamnézis (n=21/37) alapján. A májban és a hasnyálmirigyben 3T MR készülékkel „proton density fat fraction” mérése történt. A klinikai paraméterek és összefüggések vizsgálata során 75 g-os OGTT történt. A PNPLA3 genotípus, továbbá a GDM-anamnézis, a NAFLD, a praediabetes/T2DM jelenléte alapján alcsoportvizsgálatokat végeztünk.

Eredmények

Megerősítettük az rs738409 GG genotípus IHCL-t emelő hatását (medián: GG vs. CC=11,4% vs. 3,4%, p=5,5×10⁻³). A pGDM csoportban magasabb plazmaglükóz (PG)_120′ (medián=6,6 vs. 5,4 mmol/l, p=0,01) és széruminzulin_120′ (medián=74,3 vs. 40,7 µU/ml, p=0,019) értéket találtunk. A NAFLD-es (IHCL>5,5%) és a praediabetes/T2DM-es betegekben a BMI, HOMA2-IR, HOMA2-B, májenzim, 0′-30′-120′ PG, inzulin és éhomi glükagon (gcg) értékeit magasabbnak találtuk. A korai glükagonválasz (Δ_koraigcg=gcg_30′−gcg_éhomi) és az IHCL között CC genotípusban inverz korrelációt (R=−0,54, p=0,006) találtunk. Az IPCL és a HbA_1c között direkt összefüggés áll fenn: R_{(teljes pop.)}=0,55 p=0,0012; CC alcsoport: R=0,72, p=1,1×10⁻⁴. A hepatikus és pancreatikus lipiddepozíció kizárólag CC genotípus esetén korrelált szorosan (R=0,73, p=4×10⁻⁵).

Értékelés

A BMI, a kórelőzményben szereplő GDM és az aktuálisan fennálló praediabetes/T2DM IHCL-re gyakorolt additív hatását figyeltük meg a PNPLA3 genotípussal. Praediabetes/T2DM és NAFLD esetén az éhomi hyperglucagonaemia mellett elsőként találtunk fordított korrelációt az IHCL és a korai glükagonválasz között (CC genotípusban), ami a „metabolikus eredetű” (nem PNPLA3-asszociált) zsírmájbetegekben az „alfa-sejt–máj tengely” zavarára utalhat.

Támogatás

EFSD-NH grant, Wörwag Pharma-díj.

Diabetologia Hungarica 2020; 28(Suppl.1): 87-89.