Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Budapest
Az alsó végtagi amputációk száma az utóbbi években csökkeni kezdett hazánkban, de a javulás mértéke jelentősen elmarad a nyugat-európai országokban tapasztalt eredményektől. Az amputáció a beteg életminőségét jelentősen rontja, nagy egészségügyi terhet jelent, így jól szervezett ellátással az amputációk további csökkentése kiemelt fontosságú.
A diabeteses láb szindróma a nem traumás eredetű végtag-amputációk leggyakoribb oka, kialakulásában esetenként változó arányban több tényező játszik szerepet. Ezen tényezők felismerése, kitartó kezelése az amputáció elkerülését eredményezheti, ezt mutatja be esetismertetésünk.
A 60 éves férfi anamnézisében hypertonia szerepelt. 2019 augusztusában jelentkezett kórházunkban a bal sarkon 8 hete traumát követően kialakult seb, környező phlegmone, az Achilles-ínra terjedő necrosis, eddig nem ismert diabetes mellitus miatt. A laboratóriumi leletekben jelentősen emelkedett gyulladásos paraméterek, hyperglykaemia látszott, a bal lábfej röntgenfelvétele a sarokcsonton osteomyelitist igazolt. Érsebészeti vélemény relatív sürgősséggel femorális szintű amputációt javasolt. A beteg ettől elzárkózott, így osztályunkra felvettük. A beteg kezelését tovább nehezítette a kétoldali, előrehaladott szürke hályog következtében kialakult jelentős látáscsökkenés. Empirikus majd a sebváladék tenyésztése alapján adott antibiotikumterápia, lokális sebkezelés mellett 3 hét alatt a klinikai kép javult, az osteomyelitis regressziót mutatott. A hyperglykaemia miatt humán inzulinkezelést kezdtünk, az inzulin beadásában a betegnek családja segített. A beteget a 3 hetes kórházi kezelés után további kombinált orális antibiotikus kezelés javaslatával engedtük otthonába. Az elhúzódó sebgyógyulás, az igazolt disztális típusú érszűkület miatt elektív angiográfiára előjegyeztük. Tehermentesítésre, figyelembe véve a beteg látáscsökkenését, kerekesszéket javasoltunk. A 3 hét múlva elvégzett angiográfia a bal oldali tibioperonealis törzs occlusióját igazolta, amelynek sikeres revaszkularizációja megtörtént. Ennek eredményeként a sebgyógyulás felgyorsult.
Az antibiotikus kezelést 5 hónap után elhagytuk, a sebek gyógyulásával tehermentesítésre nem volt szükség. A gyulladás rendeződésével az inzulin elhagyhatóvá vált. Kétoldali kataraktaműtét után a beteg látását visszanyerte. Jelenleg jó minőségű, teljes életet él.
Esetünk arra hívja fel a figyelmet, hogy hazánkban valószínűleg több olyan amputáció történik, amely a kiváltó tényezők mindegyikének kezelésével, több szakma, valamint a beteg és családjának összefogásával megelőzhető lenne.
Diabetologia Hungarica 2020; 28(Suppl.1): 86-87.