Mozgásterápia hatása diabeteses polyneuropathiás betegek adipokin- és miokinszintjére és életminőségére

Összefoglalás

Bevezetés

A 2-es típusú diabeteses (T2DM-es) betegek száma világszerte rohamosan emelkedik. Elsődleges rizikótényező az elhízás és az ezzel összefüggő mozgásszegény életmód. A diabeteses neuropathia a T2DM legkorábbi mikrovaszkuláris szövődménye. Egyre több adat igazolja, hogy a diabetes mikrovaszkuláris szövődményeinek kialakulásában az inzulinrezisztencia (IR) és a gyulladásos folyamatok központi szerepet játszanak. Az IR mérséklésének leghatékonyabb módja a testsúlycsökkentéssel egybekötött életmódváltás és a fokozott testmozgás.

Kitűzött célok

Célul tűztük ki a 3 hónapos mozgásterápia gyulladásos markerekre, adipokin- és miokinszintekre, valamint a szénhidrátháztartásra kifejtett hatásának vizsgálatát szenzoros polyneuropathiás T2DM-es betegekben.

Módszerek

62 perifériás neuropathiás (PNP-s) T2DM-es beteget, 62 nem neuropathiás T2DM-es beteget, valamint 63 korban és nemben illesztett kontrollszemélyt vontunk be egy nagyobb keresztmetszeti vizsgálatba. A PNP-s betegek közül 39-en 3 hónapos mozgásterápiás programban vettek részt. Értékeltük a betegek állóképességét, mozgáskoordinációját és életminőségét erre alkalmas tesztekkel és kérdőívekkel. A testsúlyt és testösszetételt InBody 720 készülékkel mértük. A perifériás szenzoros neuropathiát Neurometer és 128 Hz-es Riedel–Seiffert-féle hangvilla módszerrel értékeltük. A szérum leptin‑, adiponektin, FGF-21‑, IL-10- és irizinszintjét ELISA módszerrel határoztuk meg.

Eredmények

A 3 hónapos mozgásterápiás program hatására a betegek hemoglobin A_1c szintje szignifikánsan csökkent. A szérum irizinszintje szignifikánsan nőtt a 3 hónapos program során. A szérum FGF-21- és IL-10-szintje nem változott szignifikáns mértékben. Bár a testtömegindex nem változott szignifikánsan, a betegek állóképessége, mozgáskoordinációja és életminősége szignifikáns javulást mutatott a tréning hatására. Az idegvezetési sebesség az áramérzet-küszöbérték (current perception threshold) meghatározása alapján szignifikánsan nőtt.

Értékelés

A rövid távú mozgásterápiának kedvező hatása van az életminőségre és az idegvezetésre PNP-ben szenvedő T2DM-es betegek esetén. Az irizin hasznos biomarker lehet a PNP kezelése során. További, nagy betegpopuláción elvégzett vizsgálatok szükségesek az irizin szerepének tisztázására PNP esetén.