A diabetes mellitus felismerése a HbA1c-mérés tükrében

Összefoglalás

Bevezetés

A diabetes mellitus (DM) jelenleg az egyik legjelentősebb népegészségügyi probléma világszerte, felismerése fontos egészségügyi feladat. A DM diagnózisának megállapításában újabban előtérbe került a HbA_1c-szint meghatározása.

Kitűzött célok

A HbA_1c mérésére alapozva az ajánlások lehetővé teszik a DM diagnosztikáját, azonban ennek a napi gyakorlatban történő megvalósulására nincsenek hazai adatok. Cél: a DM diagnózisának felállítása milyen arányban történt helyesen a HbA_1c-mérések alapján, és a betegség fel nem ismerésében milyen tényezők játszhatnak szerepet.

Módszerek

2017. 04. 01. és 2019. 04. 01. közötti időszakban a Semmelweis Egyetem Budai Központi Laboratóriumában történt összes HbA_1c-mérési eredményt összegyűjtöttük, és a diabetes tartományában lévő értékek esetén (HbA_1c ≥6,5%) a betegség felismerésének arányát határoztuk meg. Fel nem ismert cukorbetegséget akkor állapítottunk meg, ha a HbA_1c kórosan magas volt (HbA_1c ≥6,5%), és a betegről a mérés idején részletes dokumentáció állt rendelkezésre, amelyben a DM fennállására vagy felismerésére semmilyen utalás nem volt. A már ismert DM-es betegek kiválogatása BNO kódok alapján történt. Leíró statisztika során a medián és a 25–75-ös percentiliseket (IQR=interquartilis range) mutatjuk be, elemzésekben Mann–Whitney U tesztet, illetve khí-négyzet tesztet használtunk. A dokumentáció részletes áttekintést 284 random kiválasztott beteg esetében végeztük el.

Eredmények

A fenti időszakban összesen 36 436 HbA_1c-mérés készült. 10 111 esetben praediabetesnek megfelelő szintet láttunk (HbA_1c: 5,7–6,4%), 15 118 mérés mutatott DM-nek megfelelő értéket (HbA_1c ≥6,5%). Ez utóbbiak közül kiszűrtük azokat, akiknél BNO alapján már a mérési időpont előtt a DM ismert volt, így 3346 beteg maradt. Ezek közül 284 betegdokumentáció részletes áttekintése történt meg: 197 esetben a DM a mérés ideje előtt már felismert volt, de nem került kódolásra. A fennmaradó 87 eset közül 43-ban (49,5%) a HbA_1c-méréssel egy időben történt a DM felismerése. 20 esetben (23%) nem került felismerésre a DM, 24 esetben (27,5%) nem állt rendelkezésre részletes dokumentáció. DM felismerésre került csoportban a HbA_1c értéke szignifikánsan magasabb volt, 8,6% (IQR 6,8–10,4), míg a fel nem ismert DM-es betegek körében 6,8% (IQR 6,5–7,2) (p=0,0009). A DM felismerésre került csoportban az éhomi vércukorértékek is magasabbak voltak: medián 9,7 mmol/l (IQR 8,3–17,8), míg a nem felismert DM esetében a medián 7,7 mmol/l (IQR 5,9–9,4) (p=0,0011) volt. Az általunk vizsgált demográfiai adatokban (életkor, nem) nem különbözött szignifikáns mértékben a két csoport.

Értékelés

A laborvizsgálatra küldött, eddig nem ismert cukorbetegek közül 23%-ban nem történt meg a DM felismerése a kóros HbA_1c-érték ellenére sem, amely jelentős arány, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezekben az esetekben az éhomi vércukormérés is 75%-ban kóros értékeket mutatott.