Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház, Diabetológiai Ambulancia, Budapest,1 Szakorvosi Rendelőintézet, Belgyógyászat-Diabetológia Ambulancia, Szigetszentmiklós2
A diabetes mellitus kezelése során a korszerű gyógyszeres lehetőségek birtokában a krónikus szövődmények előfordulása csökkenthetővé vált. Az érintett populáció növekedése révén azonban a diabetes mellitus jelentősége mit sem csökkent. A kezelésben az elsődleges hangsúly a hosszú távú kimenetel javításán túl a nem kevésbé jelentős, akut szövődmények elkerülésén, lehetséges minimalizálásán nyugszik. A hypoglykaemia előfordulása minden egyes diabetes mellitus miatt gondozott egyén életében kiemelt fontosságú, elkerülése potenciálisan életveszélyes állapot elkerülését jelenti. A hypoglykaemiával kapcsolatos ismeretek alapvetőek minden cukorbeteg egyén és hozzátartozója számára.
A hypoglykaemiával kapcsolatos ismeretek átadása így a betegedukáció kiemelt területe, ennek felmérése akár az edukáltság indikátora is lehet. A gondozó orvosok mellett dolgozó diabetológiai edukátorok szerepe nagy felelősséggel járó és nélkülözhetetlen ebben a kérdéskörben is.
A bemutatásra kerülő munkában a hypoglykaemiára vonatkozó alapismereteket mértük fel mintegy 1000 gondozott beteg körében kérdőíves formában. A kérdések megválaszolása átlagosan 5 percet vett igénybe. A kérdőíveket betegeink az ambuláns vizitek alkalmával önállóan töltötték ki. A kérdések a hypoglykaemia tüneteit, az elsődleges kezelést, a kiváltó okokat és a segítséghívásra vonatkozó teendőket tárgyalták. A válaszokat nem és korcsoport, valamint hipoglikemizáló kezelés jelenléte szerint elemeztük.
A felmérés eredményeként elmondható, hogy betegeink ismeretei nem megnyugtatóak. Ennek okai többrétűek lehetnek. Orvoslásukra az ellátórendszer részéről több figyelem, edukációra fordítható idő és adekvát munkaerő-kihasználtság lehetne megoldás és volna kívánatos.
Az oktatás során a hatékonyság javítása érdekében mindenképpen szükséges a visszakérdezés, a visszatérő betegek ismereteinek rendszeres ellenőrzése is. A betegoktatás során a szóban elhangzott ismereteket egységesen visszaidézhető írásos formában is szükséges a betegeknek átadni. Felmérésünk azt is bizonyítja, hogy sürgető kívánalom annak a biztosítása is, hogy valamennyi diabetológiai edukátor a kompetenciájának megfelelő szintű munkát végezhesse. Úgy gondoljuk, hogy tanulságos eredményeink és (ön)kritikus megjegyzéseink nem különböznek az ország egyéb régióiban feltételezett tények és tennivalók körétől.
Diabetologia Hungarica 2020; 28(Suppl.1): 68-69.