10.24121/dh.2020.S1.34

Lipodisztrófia, a labilis szénhidrát-anyagcsere elfeledett oka

Huszti Rita,(1) Berger Andrásné,(1) Mácsai Emília dr.,(1) Bodnár Zsuzsanna dr.,(2) Mihály Éva dr.(1)

Dél-budai Egészségügyi Szolgálat, Diabetológiai Szakrendelés, Budapest,1 Dél-budai Egészségügyi Szolgálat, Radiológia, Budapest2

Összefoglalás

Bevezetés

Az inzulinkezelés alatt álló diabeteses betegek körében ismert módon a fokozott glikémiás variabilitás a kardiovaszkuláris rizikó növekedését eredményezi. Nemritkán ennek hátterében a helytelen inzulinbeadási technika áll. Nemzetközi felmérésben (42 országból 13 289 beteg) kérdőív segítségével vizsgálva a betegek inzulinbeadási szokásait a lipohipertrófia előfordulását 25–40% közöttinek találták. Egy inzulinanalóg-kezelésben részesülő betegünk tipikus esetét ismertetjük, akinél az inzulinbeadási hely fizikális vizsgálata derített fényt a nehezen korrigálható szénhidrát-anyagcsere pontos okára.

Kitűzött célok

Esettanulmány.

Eredmények

Egy 15 éve T2DM-ben szenvedő, kb. 12 éve inzulinnal kezelt, többszörös szövődménnyel rendelkező betegünk HbA1c-értékei az elmúlt 2-3 évben 7,2–8,7% között ingadoztak. Napi 100 NE inzulinanalóg-kezelését többször módosítva sem sikerült 7% alatti HbA1c-eredményt elérni az egyébként elfogadható diétás kooperabilitású betegnél, ugyanakkor enyhe fizikai aktivitás mellett is halmozódó hypoglykaemiás eseményeken esett át. A fizikális vizsgálatakor észlelt lipohipertrófiás-lipodisztrófiás területek pontos megítélése érdekében hasfali UH-vizsgálattal lokalizáltuk az elváltozás kiterjedését. A beteget az inzulinbeadási technikával kapcsolatos újabb instrukciókkal láttuk el, javasoltuk a bejelölt területeket kerülését az inzulin beadásakor. A kontroll során észlelt eredményeket az előadás keretein belül részletesen taglaljuk.

Értékelés

A hétköznapi munka során néha megfeledkezünk a labilis szénhidrát-anyagcsere ezen egyszerű okáról. Megfelelő edukációval megszüntethető és elkerülhető ez a kedvezőtlen állapot. A rendelkezésünkre álló modern inzulinkészítmények előnyeit akkor tudjuk kihasználni optimálisan, ha figyelmet fordítunk az inzulinkezelés technikai részleteinek oktatására, a beadási hely(ek) rendszeres megtekintésével felmérjük a páciens ezzel kapcsolatos státuszát. A nemzetközi irodalomban említett, inzulinbeadásra vonatkozó speciális kérdőívek ismételt alkalmazása segíthet kiemelni ezeket a – valószínűsíthetően lipohipertrófiát mutató – betegeket. A 2016-ban megfogalmazott új inzulinbeadási irányelvek gyakorlatba történő átültetésében kulcsszerepe van a diabetológiai szakápolónak.

Diabetologia Hungarica 2020; 28(Suppl.1): 52-53.