Szent Kristóf Szakrendelő, Diabetológiai Szakrendelés, Budapest
Magyarországon közel 800 000 cukorbeteg él, azaz a lakosság mintegy 8%-át érinti közvetlenül a betegség. Amennyiben minden olyan ellátási eseményt figyelembe veszünk, amely során a beteg diabetesben is szenved, akkor a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által kiutalt finanszírozási díj meghaladja a 62 milliárd Ft-ot. A diabeteses láb szindróma hazai előfordulási gyakoriságáról megbízható adatok nem állnak rendelkezésünkre.
A diabeteses láb szindróma komoly teher az egészségügyi ellátóhálózatnak. 2015-ben publikált magyar adatok alapján a teljes populációra vonatkoztatott átlagos alsó végtagi major amputáció éves incidenciája 42/100 000 volt. A diabetesesek amputációs gyakorisága tizenötszöröse volt a nem diabeteses populációénak. Napjainkban a nem traumás eredetű alsó végtagi major amputációk 50%-át a diabeteses láb következményeként végzik. Ez a rendkívül magas ápolási költségű állapot kb. 7,5 milliárd forintot tesz ki. Ezt az összeget célszerűbb volna az amputációk megelőzéséhez egy integrált hálózati rendszer kialakítására fordítani, amely segítené a diabeteses láb szindróma hatékonyabb ellátását. Nagy jelentősége van a diabeteses láb megelőzésének is, és ebben nélkülözhetetlen a diabetológiai szakápolók, ideális esetben a diplomás podiáterek közreműködése költséghatékonyság miatt. Az edukáció finanszírozási feltételeinek felülvizsgálata szükséges, mivel jelenleg ez a fontos tevékenység nem részesül finanszírozásban. Elengedhetetlen a finanszírozást újragondolni azért is, mert több vizsgálat és beavatkozás egyszerűen nem rendelkezik OENO (Orvosi Eljárások Nemzetközi Osztályozása) kódrendszer szerinti ponttal. Fontos cél egy többszereplős konszenzus kialakítása a jobb finanszírozás érdekében, különben nem lesz motiváció sem a diabeteses láb, sem az amputációk megelőzésére az egészségügyi szakemberek részéről.
Diabetologia Hungarica 2020; 28(Suppl.1): 37-37.