A GLP-1-receptoragonisták helye a szakmai ajánlásokban és a diabetesgondozói gyakorlatban

Összefoglalás

Bevezetés

A 2-es típusú diabetes és a kardiovaszkuláris betegségek szoros összefüggése bizonyított tény. A cukorbetegség csak egy a kardiovaszkuláris rizikófaktorok között. A fejlesztéseknek köszönhetően évről évre bővül a kezelésben alkalmazható gyógyszerek száma. Megjelentek a GLP-1-receptor­agonisták, amelyek a betegség patomechanizmusában szerepet játszó „rettenetes tizenegy” ellen több támadásponton veszik fel a harcot. A kardiovaszkuláris biztonságossági vizsgálatok eredményei is napvilágot láttak, bizonyítva ezen kezelés nemcsak biztonságos, de előnyös hatását. Már a 2017-es MDT szakmai ajánlás javasolta a GLP-1-receptor­agonista terápiát metformin kiegészítésére. A 2018-as ADA/EASD konszenzus előtérbe helyezi a kardiovaszkuláris szempontból előnyös terápiás lehetőségeket, így a GLP-1-RA-kat és SGLT-2-gátlókat.

Kitűzött célok

Célunk a szakrendelőkben szemaglutid kezelést kapott betegeink adatainak feldolgozása, retrospektív elemzése, valamint annak vizsgálata, hogy a GLP-1-receptoragonista terápia hol helyezkedik el a saját gondozói gyakorlatunkban.

Módszerek

A nyírbátori és a nyíregyházi diabetesgondozó 38 betegét követtük, akiknél szemaglutid indult. Induláskor az alábbi adatokat rögzítettük: nem, életkor, testsúly, testmagasság, BMI, diabetestartam, korábbi kezelés és kardiovaszkuláris rizikófaktorok (hypertonia, ISZB, valamint lezajlott kardiovaszkuláris esemény felmérése és az obezitás). Kontrollvizsgálat során 3 hónapos, ahol elérhető volt, 6 hónapos szemaglutidkezelés utáni eredményeket rögzítettünk. A szemaglutidot 0,25 mg kezdődózissal indítottuk, amit 4 hét múlva 0,5 mg-ra emeltünk. A háromhavi kontroll során figyelembe véve a HbA_1c-szint és a testsúly alakulását a dózist vagy nem változtattuk, vagy 1 mg-ra emeltük.

Eredmények

A vizsgált betegek többségében túlsúlyosak voltak, nagy részüknél már jelentkezett valamilyen atherosclerotikus betegség. A legtöbben 50 és 60 év közöttiek, az átlagos diabetestartam 6 év és az átlagos kiindulási HbA_1c-szint 7,8% volt. A korábbi kezelés a legtöbb betegnél vagy monoterápia, vagy kettős OAD kombináció. 3 hónap múlva a HbA_1c-szint átlagosan 1%-kal, a testsúly pedig közel 4 kg-mal csökkent. A vizsgált betegcsoportban a szemaglutidot biztonsággal alkalmaztuk, mellékhatás miatt a kezelést nem kellett abbahagyni.

Értékelés

Az ajánlásokban javasolt GLP-1-RA kezeléssel a vércukorszint és a testsúly csökkentésével kedvezően befolyásolhatjuk pácienseink kardiovaszkuláris rizikófaktorait.