Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika,1 Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, II. számú Belgyógyászati Klinika,2 Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet,3 Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest4
A fiatal, tünetmentes 1-es típusú diabeteses betegek idegrendszeri és kardiális szövődményeinek mértéke és azok progressziója egyelőre kevéssé ismert.
Vizsgálataink célja ezen betegek idegrendszeri és kardiális statusának részletes jellemzése és 10 éves követése volt.
20, 1-es típusú diabeteses beteg vett részt a vizsgálatban, akiknek sem neuropathiás, sem kardiális tünetük nem volt (kor: 28,4±1,5 év, diabetes [DM]-tartam: 14±1,8 év, HbA1c: 8,1±0,4%, BMI: 23,2±0,7 átlag±SE). Az autonóm neuropathiát (AN) az öt kardiovaszkuláris reflexteszt (CRT) végzésével vizsgáltuk, a perifériás szenzoros működést Neurometerrel mértük fel. A kardiális funkciót standard és szöveti Doppler-echocardiographiával jellemeztük. A HbA1c, BMI, vérnyomás (RR) és nyugalmi szívfrekvencia értékét is rögzítettük. A vizsgálatokat 2008-ban és 2018-ban végeztük el.
A vizsgálat kezdetekor a legérzékenyebb paraszimpatikus CRT, a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-válasz negatívan korrelált a DM tartamával és a systolés vérnyomással (belégzés–tartam: r=−0,55, p<0,05; belégzés–systolés RR: r=−0,64, p<0,05). A BMI a systolés RR-rel (r=0,61, p<0,05) és diastolés RR-rel (r=0,47, p<0,05) egyaránt összefüggött. A 10 éves utánkövetés során két paraszimpatikus AN teszt eredménye is romlott (belégzés: 25,1±2,5 vs. 18,1±1,6 ütés/min., p<0,05, illetve Valsalva: 1,74±0,09 vs. 1,24±0,05 ütés/min, p<0,05). Mind a felső, mind az alsó végtagokon a 2000 Hz frekvencián mért érzetküszöbök emelkedtek (n. medianus 2000 Hz: 1,28±0,2 vs. 2,68±0,3 mA, p<0,01; n peroneus 2000 Hz: 3,16±0,4 vs. 4,44±0,4 mA, p<0,05). A szívecho-paraméterek közül a bal kamrai (BK) izomtömeg korrelált a DM-tartammal az utánkövetéses vizsgálatok során (tartam–BK izom: r=0,48, p<0,05). A késői diastolés telődés ideje nőtt (A dur: 0,12±0,04 ms vs. 0,13±0,04 ms, p<0,05), a mitrális annulus mozgási sebessége pedig csökkent (Ea: 16,3±0,6 cm/s vs. 13,1±0,6 cm/s, p<0,01). A 10 év alatt a bal pitvar térfogata és a BK izomtömege egyaránt jelentősen nőtt (bal pitvar térfogata: 32,1±2,7 ml vs. 44, 2±3,1 ml, p<0,01, BK izom: 148,5±11 g vs. 171,1±10 g, p<0,05).
Fiatal 1-es típusú diabeteses betegek esetében a hosszabb betegségtartam paraszimpatikus működészavarral és magas tenzióval társult, nagyobb BMI-vel pedig a magasabb tenzió gyakoribb volt. 10 év alatt a paraszimpatikus működés és a vastag mielinizált érzőrostok működése romlott, a bal pitvar térfogata és a bal kamrai izomtömeg nőtt, valamint a diastolés funkció károsodott. Adataink felhívják a figyelmet arra, hogy az 1-es típusú diabetes progressziójával a paraszimpatikus és a szenzoros működés romlása mellett kardiális morfológiai és funkcionális elváltozások kialakulhatnak tünetmentes esetben is.
Diabetologia Hungarica 2019; 27(Suppl.1): 56-58.