Iokaszté Járóbetegellátó Központ, Limaszol
A policisztás ovárium szindrómával foglalkozó csaknem minden közlemény így kezdődik: ez a nők leggyakoribb endokrin betegsége, hátterében inzulinrezisztenciával. A szerző ennek megfelelően 2004 óta inzulinrezisztencia-csökkentő kezelést alkalmaz a rotterdami kritériumok alapján diagnosztizált betegein. A bizonyítékon alapuló orvoslásra hivatkozó újabb ajánlások azonban a betegek fenotípusa és fő panasza szerint választott kezelést javasolnak.
A szerző saját tapasztalatait veti szembe ezzel az állásponttal.
A rotterdami kritériumok alapján diagnosztizált, hiperandrogén tünetes nőbetegeit (akik egyben megfelelnek az Androgén Excess Society követelményeinek is) egységesen napi 3×500 mg metformintabletta, alacsony glykaemiás indexű (túlsúlyosakon egyben hipokalorikus) diéta és fokozott testi aktivitás együttesével kezelte: 1) 25, átlagosan 26 éves nőn 12 hónapon át háromhavonként regisztrálta a Globális Acne és a Ferriman–Gallwey-hirsutismuspontszám, a testtömegindex, a derék-csípő hányados és a havivérzés változásait; 2) 27 infertilis, teherbeesésre vágyó betegen a kezelés megkezdésétől figyelte a teherbeesés bekövetkeztét és annak kimenetelét.
1. A kezelés során az acnepontszám 24±8-ról 11±4-re, a hirsutismuspontszám 12±3-ról 8±3-ra, a testtömegindex 29±7-ről 27±6-ra, a derék-csípő körfogat hányados 0,77±0,07-ről 0,75±0,05-re csökkent szignifikánsan. 13 beteg szabálytalan menzesze 9-ben rendeződött (69%), 12 szabályosan menstruáló nő menzesze reguláris maradt. 2. A metforminkezelés megkezdésekor 27 infertilis, gyermekre vágyó betegből a kezelés folyamán 24 esett teherbe (89%). A teherbeesések a kezelés 1–27. hónapja között fordultak elő, az átlag 9 hó, a módusz 6,5 hó volt. 21, végig követhető egyes terhességből 4 korai vetéléssel végződött (19%), 17 élő gyerek született (71%), köztük 7, előzetesen legalább két éven át fertilitási centrumban sikertelenül kezelt nő 5 gyerekével. A metformint a terhesség alatt is végig szedő anyákon terhességi vagy magzati komplikáció nem lépett fel.
Az egységes kezelés a betegek panaszait és tüneteit jelentős mértékben javította. A szerző tapasztalata nem igazolja a kiragadott tünetekre korlátozott kezelési javaslatok jogosságát: azok nem patogenezis-orientáltak, nem javítják az egyéb meglevő, de figyelembe nem vett tüneteket, a fenotípus és a fő panasz idővel változik, kevés a hat hónapon túli tanulmány. A hiperandrogenitás nélküliek inzulinrezisztenciája kisebb, a kritériumokból ezt a formát ki kéne zárni, a többiekkel együttes értékelésük az eredményeket eltorzítja. A szerző tehát a hiperandrogén tünetes policisztás ovárium szindrómás betegeknek a helyes életmód és a metforminkezelés korai megkezdését és huzamos folytatását javasolja, mert bármely egyéb kezelési formával szemben ennek kevés a kontraindikációja, veszélytelenebb, olcsóbb és nincs időkorlátja.
Diabetologia Hungarica 2019; 27(Suppl.1): 46-47.