Semmelweis Egyetem, ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest,1 Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Budapest,2 Semmelweis Egyetem, ÁOK, Orvostanhallgató, Budapest3
A cukorbetegekben (DM) fellépő microangiopathiás károsodás kialakulása során az extracelluláris mátrix mennyisége nő, a simaizomsejtek proliferálnak. Az elmúlt évek vizsgálatai alapján ez a folyamat nyomon követhető az akusztikus lökéshullámon alapuló szonoelasztográfia (SWE) segítségével. Az SWE segítségével pontosan lehet mérni a különböző szövetek rugalmasságát, illetve annak változását.
Vizsgálatunk célja a pajzsmirigy elaszticitásának összehasonlítása volt 1-es típusú cukorbeteg (T1DM), valamint egészséges kontrollcsoporban (K), továbbá annak a megítélése, hogy a pajzsmirigy-elaszticitás mérésének lehet-e szerepe a microangiopathiás szövődmények észlelésében.
Vizsgálatunkban összesen 43 résztvevő pajzsmirigyét vizsgáltuk UH-val, amelynek során SWE-mérésekre is sor került. A kutatáshoz olyan emberek adatait használtuk fel, akiknek a pajzsmirigyfunkciója normális volt, nem állt fenn diffúz betegségre utaló laboratóriumi vagy morfológiai eltérése, és legalább az egyik lebenye göbmentes volt. Az elaszticitást az egészséges lebenyben mértük, a felső, középső és az alsó harmadból is 2-2 mérés történt. A méréshez Toshiba Aplio 500 készüléket és lineáris transzducert használtunk, az elaszticitás mértékét kPa mértékegységben határoztuk meg. A T1DM-es betegeket klinikai paraméterek (retinopathia, nephropathia, HbA1c stb.) alapján tovább csoportosítottuk.
A vizsgált pajzsmirigylebeny átlagos elaszticitásának összehasonlítása során a T1DM és a K csoport között (T1DM=14,22±2,86 kPa, K=12,28±1,72 kPa; p=0,05) tendenciaszintű eltérést kaptunk. A pajzsmirigylebeny különböző régióinak vizsgálata során a felső harmadban mért értékek szignifikánsan magasabbak voltak a T1DM csoportban a K csoporthoz képest (T1DM=14,49±2,96 kPa, NK=12,00±1,65 kPa; p=0,036). Az elaszticitás mértéke vizsgálatunk során nem korrelált a DM fennállásának idejével és az életkorral sem, különbséget a nemek között nem találtunk.
A pajzsmirigy-elaszticitás eltér az egészségesekben és a T1DM-es betegekben, legkifejezettebben a lebeny felső harmadában. Nem sikerült bizonyítani, hogy az észlelt különbség összefüggésben állna a DM fennállásának időtartalmával, illetve szövődményeivel. Az esetszám és a klinikai paraméterek (pl. BMI, HbA1c) bővítésével további vizsgálatokat igényel, hogy DM-ben pontosan mivel hozható összefüggésbe a megemelkedett elaszticitás.
Diabetologia Hungarica 2019; 27(Suppl.1): 42-43.