A 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) genetikai hajlamának szerepe a kardiovaszkuláris szövődmények megjelenésében

Összefoglalás

Bevezetés

Előző vizsgálatunk során teljesen egészséges középkorú férfiak (n=66) és nők (n=50) vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy az elsőfokú, T2DM-es rokonnal rendelkezők férfiak és nők IDL-A lipidfrakciója (ffi: 8,3±1,8%, nő: 9,58±2,6%) szignifikánsan alacsonyabb, mint a rokonnal nem rendelkező egészségeseké (ffi: 6,47±1,3%, p<0,001; nő: 7,86±1,4%, 0,001). Nők esetében a genetikai érintettség magasabb VLDL (0,74±0,14 vs. 0,58±0,13 mmol/l) és alacsonyabb LDL-1 (15,9±2,3 vs. 11,4±3,5%, p<0,0001) frakcióval társult.

Kitűzött célok

A jelen vizsgálatunkban arra kerestünk választ, hogy ez a diabetesre genetikai hajlamot jelző lipideltérés befolyásolja-e a kardiovaszkuláris történések kialakulását, különbözik-e a myocardialis infarktust szenvedő, szénhidrát-anyagcsere szempontjából egészséges betegek lipidképe aszerint, hogy van-e a családban elsőfokú T2DM-es rokon (GD), vagy nincs (GND). Azaz a diabetesben gyakrabban előforduló CV események oka a genetikai diszpozíció, vagy a diabetes kialakulásával járó anyagcsere-eltérések szerepe a döntő.

Módszerek

A vizsgálatban részt vevő betegek myo­car­dia­lis infarktus miatt kerültek kórházi felvételre. Vizsgálatukra állapotuk stabilizálódása után került sor, a normális glukózanyagcsere állapotát p.o. glukózterheléssel igazoltuk (ADA kritériumok). 11 elsőfokú rokonnal rendelkező GD (genetikailag diabeteses) beteget (3 nő, életkor: 56±8 év, BMI: 29±7 kg/m²; 8 férfi: életkor: 55±11 év, BMI: 29±5 kg/m²) és 35 diabeteses rokonnal nem rendelkező GND (13 nő, életkor: 61±8 év, BMI: 29±4 kg/m²; 22 ffi, életkor: 55±10 év, BMI: 29±4 kg/m²) beteget vizsgáltunk. A klinikai biokémiai paramétereket Cobas laborautomatával (Roche Diagnostics, Németország) határoztuk meg. A lipidek frakcionálása lineáris poliakrilamid gélen, elektroforézissel (Lipoprint system, Quantimetrix) történt. A normális eloszlású paraméterek összehasonlítását Student-féle kétmintás t-próba segítségével végeztük, míg a metabolikus paraméterek közötti kapcsolatot kétváltozós korrelációs analízissel vizsgáltuk. A szignifikanciahatárt p<0,05 alatt adtuk meg.

Eredmények

A GD és GND csoportok között egyik mért paraméterben (lipidfrakciók, enzimek, hematológiai adatok) sem volt szignifikáns különbség, akár az összes beteget a csoportokban együtt, vagy nemek szerint külön értékeltük.

Értékelés

Adataink arra utalnak, hogy a kialakult kardiovaszkuláris eseményt nem a T2DM genetikai diszpozíciója határozza meg, hanem a cukorbetegség kialakulására és progressziójára jellemző metabolikus eltérések következménye.