Csökkent komplementaktivitás észlelhető 2-es típusú cukorbetegségben a nem cukorbetegekhez képest bakteriális infekciókban

Hosszúfalusi Nóra dr.,⁽¹⁾ Barkai László József dr.,⁽¹⁾ Sipter Emese dr.,⁽¹⁾ Csuka Dorottya dr.,⁽¹⁾ Baló Tímea dr.,⁽¹⁾ Lukács Krisztina dr.,⁽¹⁾ Kempler Miklós dr.,⁽¹⁾ Pánczél Pál dr.,⁽¹⁾ Pilely Katrine dr.,⁽²⁾ Garred Peter dr.,⁽²⁾ Prohászka Zoltán dr.⁽¹⁾

Semmelweis Egyetem, ÁOK, III. Belgyógyászati Klinika, Budapest,¹ University Hospital of Copenhagen, Laboratory of Molecular Medicine, Department of Clinical Immunology,, Copenhagen, Denmark²

Összefoglalás

Bevezetés

Cukorbetegségben a bakteriális fertőzések gyakoribbak és súlyosabbak lehetnek, mint a nem diabeteses populációban. A jelenség háttere kevéssé ismert. Nincs adat arról, hogy a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) miként befolyásolja a komplementrendszer aktivitását bakteriális infekciókban.

Kitűzött célok

Prospektív vizsgálatunkban a komplentrendszer működését hasonlítottuk össze T2DM-esek csoportjában a nem cukorbetegek (ND) csoportjához képest, területen szerzett, kórházi felvételt igénylő, bakteriális infekció során.

Módszerek

A T2DM csoportban 197 (életkor: 73 év, HbA_1c: 7,6%), az ND csoportban 196 betegnél (életkor: 73 év, HbA_1c: 5,6%) vizsgáltuk a komplementrendszer aktivációs útvonalait: a fikolin-3-mediált lektin (F3-LP), a mannóz-kötő lektin mediált (MBL-LP), a klasszikus (CP) és az alternatív úthoz (AP) kapcsolt komplementaktiválódást. E funkcionális in vitro tesztek során az alacsonyabb in vitro aktiválhatóság utal az in vivo történt nagyobb komplementaktivitásra, konszumpcióra. Mértük továbbá a komplementaktivitást jellemző aktivációs végtermékek szérumszintjét: a C4d és a szolúbilis (s) C5b-9 koncentrációját. A vizsgált paraméterek mediánját tüntetjük fel, a statisztikai elemzést GraphPad Prism 5 szoftverrel végeztük.

Eredmények

Az F3-LP és az AP in vitro aktiválhatósága szignifikánsan nagyobb volt a T2DM csoportban, mint az ND csoportban (64% vs. 45%, p<0,05 és 75% vs. 28%, p<0,01), azaz az eredmények csökkent in vivo F3-LP- és AP-aktivitásra, illetve -konszumpcióra utalnak T2DM-ben. Az in vivo aktivitás legnagyobb mértékű csökkenése a cukorbetegek Escherichia coli okozta húgyúti infekciójában volt (F3-LP: 70% [T2DM] vs. 33% [ND], p<0,05; AP: 87% [T2DM] vs. 6% [ND], p<0,001). Nem találtunk különbséget a két csoport között a CP és az MBL-LP aktiválhatóságában. A C4d és a sC5b-9 koncentrációja alacsonyabb volt a T2DM csoportban az ND-hez képest (6,51 vs. 7,87 µg/ml, p<0,01; 457 vs. 516 ng/ml, p<0,001). A T2DM csoportban a 3 hónapos mortalitás összefüggést mutatott a csökkent F3-LP- és AP-aktivitással.

Értékelés

Csökkent fikolin-3-mediált lektin út aktivititást és csökkent alternatív út aktivitást találtunk bakteriális infekció során 2-es típusú cukorbetegségben a nem cukorbeteg csoporthoz képest. A talált eltérések ronthatják a komplementrendszer bakteriális infekciók elleni hatását.

A vizsgálatot támogatta

EFSD New Horizons, Dr. Korányi András Alapítvány.

Diabetologia Hungarica 2019; 27(Suppl.1): 23-24.