A cukorbetegellátás minőségi mutatóinak követése belgyógyászati szakrendelőben – retrospektív kohorszvizsgálat

Összefoglalás

Bevezetés

Magyarországon a 2-es típusú cukorbetegek ellátása mintegy 25%-ban szakrendeléseken történik. Mivel a személyre szabott szénhidrátanyagcsere-kontroll jelentősége kiemelt, fontos kérdés, hogy az ellátás ezen szintjein mennyire sikerül a korszerű irányelveket követni.

Módszerek

Retrospektív kohorszvizsgálatunkban budapesti agglomerációban elhelyezkedő belgyógyászati szakrendelőben megjelent 2-es típusú cukorbetegek diabetológiai ellátásának minőségi mutatóit vizsgáltuk 2017 júniusától kezdődően előbb keresztmetszeti vizsgálatban, majd az ismételt megjelenések adatainak felhasználásával azok változását követve. A vizsgálat elsődleges kimenetele a HbA_1c-értékek változása volt a követés során. Másodlagos kimenetelek: éhomi vércukorszintek, trigliceridszintek és testtömegindex változása. Prediktorok: nem, kardiovaszkuláris betegségek, antidiabetikus kezelés. Kovariánsok: kor, antropometriai jellemzők, diabetestartam. Az adatok összehasonlítása többtényezős lineáris regressziós és Cox-regressziós modellekkel ­történt.

Eredmények

Összesen 286 fő (152 nő) utánkövetése történt maximum 18 hónapon át, amelynek során 641 megjelenést regisztráltunk. Az adatok felvételekor az átlagéletkor 66,37±11,37 év, az átlagos diabetestartam 11,63±9,85 év, a betegek testtömegindexe 32,15±5,82 kg/m², HbA_1c-értéke 7,53±1,41%, éhomi vércukorszintje 8,59±3,50 mmol/l, szérumtriglicerid-szintje 2,43±2,54 mmol/l volt. Az egyes vizitek során a gyógyszerek terápiába történő beépítésének hatására kialakuló, korra, nemre és diabetestartamra igazított átlagos HbA_1c-érték-csökkenések (%) az alábbiak voltak: szulfanilurea: 0,55±0,23; DPP-4-gátló: 0,92±0,22; GLP-1-analóg: 1,08±0,29; SGLT-2-gátló: 1,24±0,30; bázisinzulin: 0,49±0,23. A csökkenés mértéke valamennyi esetben szignifikáns volt (p<0,05). A testtömeg, az éhomi vércukorszint és a szérum trigliceridszintje is szignifikáns mértékben csökkent a fenti gyógyszerek hatására (p<0,05). Kezelésváltoztatás nélkül az egyes vizitek közti éhomi vércukorszint csökkenése 0,25±0,11 mmol/l volt, amely szintén szignifikánsnak bizonyult (p<0,05). A DPP-4-gátlók, GLP-1-analógok és SGLT-2-gátlók HbA_1c-csökkentő hatása között nem volt szignifikáns különbség.

Értékelés

Adataink tendenciájukban megegyeznek a nemzetközi „real word” vizsgálatokban publikált eredményekkel. Ezen eredmények egyben azt is mutatják, hogy az egyes antidiabetikumok a klinikai gyakorlatban eltérő HbA_1c-csökkenést érnek el, mint a randomizált vizsgálatokban. A különbséget vélhetően az adherencia romlása okozza. Eredményeink közvetetten arra is utalnak, hogy a GLP-1-analógok gyógyszerszedési adherenciája a leginkább megkérdőjelezhető.