A dyslipidaemia szerepe a kardiális autonóm neuropathia kialakulásában 2-es típusú diabeteses betegekben
Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Anyagcsere Betegségek Tanszék, Belgyógyászati Intézet, Debrecen,1 Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged,2 Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Szívgyógyászati Klinika, Pécs,3 Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Gyógyszerfejlesztési Koordinációs Központ, Debrecen,4 Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest5
Kulcsszavak: 2-es típusú diabetes mellitus, kardiális autonóm neuropathia, dyslipidaemia, hypertiglyceridaemia, nagy sűrűségű lipoproteinfrakció
Összefoglalás
A 2-es típusú diabetes mellitushoz számos mikrovaszkuláris szövődmény, többek között distalis perifériás polyneuropathia és kardiális autonóm neuropathia (CAN) társulhat, amelyek mindegyike hozzájárul a diabeteshez társuló kedvezőtlen morbiditási és mortalitási statisztikákhoz. Számos, nagy betegszámon elvégzett klinikai vizsgálat igazolta, hogy a T2DM-hez társuló dyslipidaemia hozzájárul a neuropathia kialakulásához és progressziójához a vércukorkontrolltól függetlenül. Az atherogen dyslipidaemiát az emelkedett szérumtrigliceridszint, a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin alacsony szintje és a kicsi, denz alacsony sűrűségű lipoproteinrészecskék gyakoribb előfordulása jellemzi. Számos korábbi vizsgálat eredménye igazolta, hogy a hypertriglyceridaemia és az egyéb lipideltérések szignifikáns és független előrejelzői a CAN megjelenésének, és a CAN prevalenciája gyakoribb magasabb lipidprofil-kockázati értékek esetén. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a lipidszintek jelentős hatást gyakorolnak a CAN kialakulására, ami segíthet megérteni biológiai szerepüket is.
Diabetologia Hungarica 2019; 27(4): 213-220.
