A glargin inzulin 300 E/ml és a glulizin inzulin alkalmazása 2-es típusú diabetes mellitusban – hatékonyság a klinikai gyakorlatban

Összefoglalás

Az EDITION program randomizált, kontrollált vizsgálatai igazolták a 300 E/ml glargin inzulinnak (Gla-300) a glykaemiás kontrollra kifejtett eredményességét és a 100 E/ml kiszerelésénél kisebb hypoglykaemia-kockázatát. A jelen, beavatkozással nem járó vizsgálatban a cél a Gla-300 és a napi legalább háromszor adott glulizin inzulin kezelésnek az anyagcserére és a hypoglykaemiás eseményekre kifejtett kedvező hatásának igazolása volt. Módszertan: Az egykaros, 6 hónapos, multicentrikus vizsgálatba humán bázis-bólus kezelésről újonnan analóg inzulinokra váltott 18–80 év közötti betegeket választottak be az érvényes magyar finanszírozási protokollnak megfelelően. A betegeknek 3 és 6 hónappal később volt utánkövetési vizitje, ezeken a glykaemiás változókra, az inzulindózisokra és a hypoglykaemiás eseményekre vonatkozóan gyűjtöttek adatokat. Eredmények: A 229 beteg közül 217 beteg adatait lehetett a biztonságossági, míg 189 betegét a hatásossági elemzésben felhasználni. A betegek vizsgált glykaemiás változói szignifikáns mértékben csökkentek (a HbA1c 8,9±1,5%-ról 7,5±1,1%-ra, az éhomi vércukorérték 9,5±3,1 mmol/l-ről 7,0±2,1 mmol/l-re, a postprandialis 12,0±3,8 mmol/l-ről 8,9±2,5 mmol/l-re; mindhárom esetben p<0,001). Folyamatosan nőtt a 8% alatti HbA1c-célértéket elérő betegek aránya (55,9%, majd 77,8%), az egyéni HbA1c-célértéket azonban csak a betegek kevesebb mint fele érte el. A beválasztást megelőző 3 hónaphoz képest szignifikánsan csökkent a nem súlyos hypoglykaemiás események incidenciája (9,76/betegév értékről 2,30/betegév értékre). Az incidencia csökkenése különösen az előzetes hypoglykaemiás események miatt átváltottak alcsoportjában volt jelentős. Megbeszélés: A Gla-300 + glulizin inzulin kezelés a vizsgált glykaemiás változóban szignifikáns csökkenést tudott elérni a vizsgálat végéig. Az egyéni HbA1c-célérték alacsony értéke arra utal, hogy a kezelőorvosok ambiciózus célt állítottak betegeik elé. Fontos eredmény, hogy az anyagcserekontroll úgy javult, hogy közben a hypoglykaemiás események incidenciája jelentősen csökkent a bevonást megelőző időszakhoz képest.